A tegnap délután jelentős részét a könyvheti rendezvényen töltöttem. Nem is bántam meg, jó volt azt látni, hogy ilyen sok olvasó akadt. Jó, hogy pénteken mentem, így legalább a könyveket is szemügyre vehettem, nem csak az előttem állók hátát. A Vörösmarty tér, de még a Dunapart is telis-teli volt árusbódékkal. Amikor leszálltam a villamosról, alig tudtam átcsusszanni egy sor, dedikálásra váró ember között. Sajnos, elmulasztottam megtudni, ki is az, aki ennyire népszerű. Egy táblán megnéztem, melyik kiadó hol sátraz, és ki fog dedikálni. Sajnos, jó pár név ismeretlen volt számomra, persze Rubik Ernőt, Polgár Juditot vagy Csányi Vilmost nem kellett bemutatni, de ők szombaton lesznek ott. Lukács Sándort viszont nem csak ismertem, de megismertem!

A szervezők figyelmesek volta, mindbe asztal mellett székek, és, ami fontosabb, a naptól védő ernyők is voltak. No meg egy-két üveg ásványvíz.

Jó hosszan sétáltam-nézegettem, két könyvet vettem is. de nem fogom elárulni, hogy mik ezek! A továbbiakban szendén lesütött szemmel oldalogtam. Ez alól kivétel volt az Arkanum standja, ott nem álltam meg, mi több, még szóba is álltam az egyik árussal. Egy 1942-ben megjelent újságot mutatott, ami a német hadihelyzetet ismerteti. No meg az olasz haderőét is. Nem kell ahhoz történésznek lenni, hogy rájöjjek, mit is írtak benne.

Jó egy óra múlva boldogan fedeztem fel, hogy a Vörösmarty téri nagyszínpadon valami előadás van, azt sem tudtam, kicsoda, csak azt láttam, hogy két nő beszélget. Viszont kellemes árnyék volt, a székek nem is voltak kényelmetlenek, enyhe szellő fújdogált, mindez arra késztetett, hogy leüljek. Viszont, amit hallottam, attól ott is maradtam! Az újonnan megjelent Tarjányi Péter könyvről (Dominó) beszéltek, ebből rájöttem, hogy alighanem a társzerző, Dosek Rita a beszélgetőpartner. Érdekes dolgokat mondott el, közben eszembe jutott, hogy egy könyvüket olvastam, éspedig a Forradalmár címűt. Ebben nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Lenint az Osztrák-Magyar Monarchia szervezte be, később viszont Németország vette át. Kissé meredek, de m it lehessen tudni!

Megtudtam, hogy időnként nem könnyű az együttműködés. Például egy ízben a detektív szereplő egy kövér, láncdohányos, cinikus nyomozó volt aztán női figura lett belőle. Nem volt könnyű Tarjányit arról meggyőzni, hogy nem elég, ha a mondta Pál helyett mondta Paula szerepel, de végül sikerült, átírták, méghozzá gyorsan. A beszélgetés végén már-már kísértésbe estem, hogy megvegyem, de ellenálltam! Viszont a könyvtárban meg fogom nézni!

Ezek után egy másfél óás irodalmi jellegű beszélgetés várt rám, remekül éreztem magam! Szabó Magda néhány novellájáról beszéltünk, érdekes volt megfigyelnem, hogy hányféle szempont létezhet. Néhányszor meglepődtem, de ha átgondoltam, amit az illető mondott, rájöttem, hogy ez igenis fontos szempont.

Hazafelé a HÉV-en volt szerencsém együtt utazni egy csomó lelkes és ifjú focidrukkerrel. Mit mondjak, ez sem volt érdektelen!