...jaj, már az este arra gondoltam, hogy milyen jó lesz, amikor a Dotis pontosan felidézi a műsort én meg jól végigélem mégegyszer a koncertet! :-)))
Köszönet érte...
_________________

Jó volt, olyan jó volt. A bőrömnek játszottak. Hol a hideg futkozott rajta, hol meg átöleltek a hangok. Általában az egészre figyeltem, időnként meg kipécéztem egyik-másik zenészt és csak bólogattam, hogy tényleg. Az új lemez dalainál meg csak ámultam, hogy mennyire nagyon jók, nem azt mondom, hogy jobbak, mint a régiek, hanem valamiképp másak, frissek, adekvátak - nekem szólók. Számomra a Hídon volt a csúcs, tapsolni is elfelejtettem, csak néztem ki a fejemből utána percekig.
Zorán meg kedves volt, nekem tetszett, hogy sokat beszélt, végtére is színházban ültünk.
Színház... hát, ez egy kicsi negatívum. A színpadon zajló események nagyon bejöttek, a nézőtér viszont nagyon nem. Annyira közel voltak egymáshoz a székek, mellettem egy erősen kövér (és erősen kölni szagú) hölgy egyszerűen nem fért el a saját székén és átfolyt az enyémbe, és ezen még ő volt felháborodva. Az előttem ülőtől alig láttam és mérhetetlenül zavart, hogy a jó kis zenélős részeknél és a jó kis új daloknál a környezetem folyvást izgett-mozgott, mintha unta volna. Azért sikerült ki-, kikapcsolni őket magamból és csak a színpadra figyelni... De így utólag azt mondom, hogy kár, hogy nem adtam több pénzt valami jobb helyért, megérte volna.
Szó se róla: ez legyen a legnagyobb baj. :-)
Szóval jól éreztem magam, megtaláltak a hangok és egy darabig még biztosan hordozom magamban őket, ha nem örökre.

Lappa