nyújtom a kezem
de nem akarod
megölelnélek
de már nem hagyod

szélfútta felhők
könnyet hullatnak
fájó útjukkal
utat mutatnak

nyújtom a kezem
el nem érhetlek
ölelésre már
meg nem kérhetlek

te nem érsz hozzám
szellő simogat
átkarol csendben
hazahívogat

nyújtom a kezem
csak feléd élet
de más felé jársz
tiédet éled

elfeledsz lassan
sorsom énnekem
ujjaid hárfán
suttog éneked

fáradt a kezem
már nem is kérek
tudom, hogy látsz még
s már is nem félek

egyszer majd újra
megölelsz halál
de még nem tudom
utánad mi vár