"- Megismerhető, csak nem teljesen."

Vagyis nem megismerhető.
Az objektív valóság mérések és megfigyelések által meghatározható. 
Ha teljesen nem megismerhető, akkor nem is megfigyelhető meghatározható. 
Ezzel sérül az objektív valóság modelljének alapvető kritériuma.  
De még ettől is bonyolultabb a helyzet, mert a megfigyelhető részeire vonatkozó megfigyeléseink is viszonylagosak. 

Pl.
Van egy ollóm. Próbálok vele selymet vágni, de nem vágja el. Megállapítom, hogy az olló tulajdonsága, hogy életlen. Géza kölcsönkéri, visszahozza, és azt mondja, hogy kartonpapírt vágott vele, remekül vágta, megállapította, hogy az olló éles.

Azt tudjuk, hogy a létezők hordozzák a tulajdonságaikat.
-De ha egy létező egyszerre két ellentétes tulajdonságot hordoz, akkor nem létezhet objektív valóság, hiszen nincs koherencia és megismerhetőség.
-Ha viszont mégsem a létező hordozná a tulajdonságait, hanem mi adtuk neki, akkor megint nem létezhet objektív valóság, mert nem a létezők hordoznák a tulajdonságaikat, hanem a megfigyelők osztják ki nekik, így a valóság nem lehet független a megfigyelőtől. De ezt elvethetjük, hiszen mondtuk, hogy a létezők hordozzák a tulajdonságaikat.
-Ha a létező hordozza a tulajdonságait, de a tulajdonságok nem ismerhetők meg objektív módon, mert valójában nem azok, aminek mérés és megfigyelés által megtapasztalhatók, akkor a megismerhetőség hiánya miatt nem lehetséges objektív valóság, mivel a létezők nem azok amiknek tapasztaljuk őket.
-Van még egy olyan lehetőség is, hogy az olló épp annyira éles, hogy elvágja a kartont, de annyira már nem, hogy elvágja a selymet. Pedig teljesen objektívnek tűnt a megfigyelésünk az olló életlenségéről, hiszen kísérlet is igazolta. Gézának viszont éppúgy objektív volt a megfigyelése, amelyben kísérlettel alátámasztva figyelte meg a mi megfigyelésünk ellenkezőjét, tehát, hogy az olló mégis éles.

Ha viszont az olló élessége relatív, csak viszonyítás kérdése, akkor megismerhetjük-e az olló természetét valójában? Hiszen ez esetben a megismerés csak illúzió, mert a viszonyítás nem tárja fel a létező valódi természetét, csak a természetének egy aspektusát valamihez viszonyítva.

Valamint, lehet-e hiteles az a megfigyelés, ami ugyan tárgyilagos, de aminek a viszonyítási alapja maga is viszonylagos?

Az objektív valóság kritériumai alapján láthatjuk, hogy azok maradéktalanul akkor teljesülhetnének, ha a valóságban minden az, aminek tapasztalható, mert ez szükséges a megismerhetőségéhez.
Az olló viszont nem lehet egyszerre éles és életlen, vagy nem vagyunk képesek annak tapasztalni, ami valójában, mert alapvető viszonyítási pont hiányában csak más viszonylagos dolgokhoz vagyunk képesek viszonyítani…

Ha viszont minden dolgot és jelenséget csak viszonyítani tudunk valami máshoz, pl. egy általunk felállított szubjektív skálához, akkor megvalósulhat-e egyáltalán az objektív megismerés?
Hiszen kialakulhat a körkörös viszonyítás is, amikor addig viszonyítunk egy dolgot egy másik dologhoz, hogy végül visszaérünk az eredeti dologhoz, és kiderül, hogy végsősoron önmagához viszonyítottuk…

Mert ha viszonyítás által nem valósulhat meg a teljes megismerhetőség, akkor megint nem lehetséges objektív valóság.

Összességében láthatjuk, hogy a megfigyeléseink nem lehetnek objektívek, és az is amit obejktívnek vélünk valójában a megismerhetetlen fizikai realitásnak egy szubjektív módon egyszerűsített tehát objektívesített szubjektív modellje.