Szerintem nem árt az, ha tájékoztatva vagyunk. Az sem árt, ha magánvéleményeket kritikával kezeljük. Ártani csak az árt, ha gyomorból kezdünk tagadni, ellenezni valamit. Ez utóbbi az impulzivitás tulajdonsághoz tartozik, és belső - pszichés - feszültségből ered. Pillanatnyi enyhülést ad, de hosszú távon tovább növeli a feszültséget bennünk. Idővel testi tüneteket, majd kóros (egyeseknél akár életveszélyes) állapotokat generálva. Ellenszere a megbocsájtás, amely hosszú, akár gyászszerű folyamat is lehet. Nem véletlenül kaptuk ezt a tanácsot már ezer évekkel ezelőtt. A megbocsájtás nem másoknak, hanem nekünk okoz előnyt.

Remélhetjük, hogy aki "nonista", az nem valamiféle dühből, haragból lett azzá.