Magasságos egek.
36 évig birták mellettem a kis genyák, de most itt a vége. Július negyedikén altatásban történik a végső búcsú az Uzsoki kórházban.

Olvastam a dolgokat és el vagyok hűlve. Vagy a garatmandula nem tréfadolog, vagy a gyerekek terminátorok, de emlékszem alsós koromban az orrmandula műtétem után semmi nem fájt és mentem iskolába is elég hamar.
A kérdésem az égbe annyi, hogy ha a mandulaműtét ennyire rutin dolog orvosi szemmel, akkor a rehabilitációt miért nem tudják valahogy kikutatni, hogy egyszerűbb és vagy gyorsabb, fájdalommentesebb legyen.
Egy egyedülálló szülő számára, ha kap is segítséget kívülről elég rosszul hangzik a leírt kálvária, plusz a tudat, hogy magát is alig tudja ellátni.
Nekem szerencsére itt a kis feleség és biztosított; segít ahol tud, de igy is elég félelmetes. Igy sem vagyok túlságosan nyugodt és kipihent.

Köszönöm, hogy ventilálhattam magam, jó egészséget!