őzek járnak inni
Körösnek partjára
nem figyelnek fel
az emberek bajára

virágokon lepkék
békében pihennek
nem látnak háborút
nem látják ilyennek

medve óvja bocsát
védi bármi áron
anyai ösztöne
áttör minden gáton

de az ember rég más
sarjait gyilkolja
és önmagát vakon
a jókhoz sorolja

ember az erdőben
puskája kezében
ölni és gyilkolni
ez lüktet testében

nem érti az élet
miért vagy ellene
pusztítás helyett
megóvni kellene

szarvasok futnak
az öreg fák alatt
kicsi lett az erdő
már csak ennyi maradt