Prelleg Creative Commons License 2024.06.02 0 0 25584

Az AdatbázisokOnlineon van két új 1848/49-es adatbázis, az egyik veszteségi adatbázis, a másik hadműveleti iratokat (sok más mellett) tartalmaz.

StephanusHan: A Hangyal ág talán még rejtélyesebb, mint az Eberhardtok. Én sem találom István keresztelését, pedig Gyulán született a házassági bejegyzés szerint. Ha jól írták, akkor lehet örökbefogadás, vagy István törvényesítve lett, esetleg ők is két nevet használtak, mint az Eberhardtok. Gyulán ekkortájt egy házaspár, a Hangya(r)-Szeredi jöhetett szóba, mint szülők, a szintén pásztor (opilio) férj halotti bejegyzése szerint Veszprém megyei. De semmilyen kapcsolatot nem találtam István és köztük. A gyulavári és gyulai adóösszeírások sem segítettek, azokban az években, amelyekbe belenéztem nem találtam az Eberhardtok és Hangyálok nyomát. (Ami persze nem jelenti azt, hogy nem laktak ott.) Azt hiszem csak akkor lehet majd előrelépni, ha meg lesz István halotti bejegyzése Gyulán, Sarkadon, vagy máshol.

Hangyár József halottija: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-C33D-89TV?i=71&cat=239587

hor-vathy: Én úgy tapasztaltam, hogy az izraelita áttérteket azért általában beírták az anyakönyvekbe, a különböző keresztény felekezetekhez tartozókat ritkábban. A keresztelési anyakönyvbe kerültek, de volt, hogy külön részbe "kaptak" az anyakönyvön belül, ahová az áttérteket jegyezték be. Néha vezettek kitértek részt is. Azt hiszem az áttérésről értesítették az előző felekezet papját is, mert olvastam olyan bejegyzést, ahol a lelkész szidja egy másik város plébánosát, amiért az a haldoklót áttérítette.

Zoltán 1971: A karcagi református házassági anyakönyvbe belenézve, János már 1748-ban a városban lakott, akkor kötött házasságot. Sámuel egyik lánya (Sára) ugyancsak 1748-ban lett megkeresztelve. (Rövidítették a nevet: R. Szombati.) Tehát ekkor már mind a ketten Karcagon éltek. Az 1760-as összeírásban benne van János. Győrffy István a Nagykunsági krónikában ezt írja róluk a karcagi templom építésével kapcsolatban: „Szabó György, az új főbíró a 300 aranyat felvitte Pozsonyba és ott a parochusok generálisa cassájára lefizette 1746. augusztus 12-én, s az egri püspök nyugtázta. A következő esztendőben hozzáfogtak az építéshez. [...] A vasmunkát Rimaszombati Sámuel és János uraimék, sőt a prédikátori széket is ők készítették saját költségükön. A toronyórát Rimaszombati Sámuel, a templom fakerítését 1754-1755-ben madarasi ács Gőz István csinálta.” Tehát valószínűbb, hogy a templom építésével kapcsolatban kerültek Karcagra. Örsi Julianna könyve szerint Sámuel ott volt 1766-os karcagi tanácsi jegyzőkönyvben, mint lakatos.

1760-as összeírás itt érhető el (152. oldal): https://mnl.gov.hu/mnl/jnszml/osszeirasok

Győrffy Nagykunsági krónikája (111. oldal): https://mtda.hu/books/gyorffy_istvan_nagykunsagi_kronika_Optimized.pdf

Örsi könyve (73. oldal): https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/1990623