„Bizton állíthatom, hogy sokkal kiforrottabb és kifinomultabb volt a létezésük.

 Majd, amikor egyre inkább eltávolodtak /mondhatni evolúciósan kialakult/ szokásaiktól, hagyományaiktól és ennek eredményeként önmaguktól - innen datálható a hanyatlás!”

Nem vagyok istenhívő ember, habár a panteizmus nem áll távol tőlem. Az Ember megjelenése az evolúciós folyamatban, amikor már nem a „majom” dominált a főemlősben, hanem egy másként gondolkodó faj lett belőle, nevezhető egy mutációnak, amit a teremtés koronájaként is említenek. Nem tudom elképzelni, beleélni magam egy csimpánzhorda felnőtt tagjának életébe. Viszont kíváncsi lennék arra, hogy mennyiben volt más entitás, mint a mutáción átesett majom/ember? Az nem vitatható, hogy sokáig a természet szerves részeként, attól elidegenítés nélkül (paradicsomi lét) éltek az emberek. Lehetséges, hogy ez volt az időszak, amire a mutációval szerzett szellemi többlet megadatott? Az életben maradáshoz szükséges tudást meghaladó, szellemi produktum már felesleges, vagy kontra produktív lenne? Ennek lennénk tanúi mostanság, amikor 8 milliárdan vagyunk kénytelenek kijönni egymással?

„Amikor megszűnt az összetartás, együttlét, és mert megtörtént a kényszerítés, hogy munka árán megszerezzék azokat amikre addig szükségük sem volt, akkor már mindenki dolgozott, nem volt idő, majd kedv élni sem, nemhogy átadni az örökséget az utódoknak, akiket rábíztak olyan tanítókra, akik helyettük megfelelően elvégzik ezt a feladatot. Eleinte ezt nagyon jól csinálták.

Utána már akkor is dolgozni kellett, amikor már nem akartál semmit megszerezni. A gyerek meg ment a rendszerbe.”

Az emberiség már kipróbált jó néhány rendszert, amikből volt, ami eltartott évezredekig, és olyan is ami egy évet sem bírt ki. Amennyiben a társadalmi rendszerek is evolválódnak, akkor ebben is jól jönne egy mutáció, ami nem hanyatlást, hanem felemelkedést jelent az emberiség számára. No nem a mennyek országára gondolok, hanem esetleg egy másik élhető bolygóra.;-)