Nem, nem kell a tokon (is) Swiss Made feliratnak lennie (nem is szokott, bár megesik, de minek). És nem egészen értem a kérdésedet, miért olyan fontos ez? Mi van, ha egy Lange vagy Nomos órának német tokja van (már, ha az van neki, a Nomos esetében minimum gyanakodnék távol-keleti beszállítókra)?
Eleve, a tokgyártás, a mutató- és számlap-készítés külön iparág volt, olyan cégek, mint a Patek, Vacheron, JLC és külső beszállítóktól rendelték (és rendelik szerintem ma is) a mutatókat, számlapokat, a tokok jó részét is.
Itt van kis útmutató: https://www.vintagewatchstraps.com/swisspdm.php
Régi Patek arany zsebórán simán találsz pl: Singer tokot, arany számlap hátulján is ilyen jelölést. A Rolex talán 2-3 éve vette meg a számlap-gyártóját (vagy vett benne többségi részesedést), ja, nagyjából egy évtizede vásárolta ki az Aeglert is - amelyik egész fennállása alatt (a Grüen mellett) valójában mindig is gyártotta a szerkezeteit.
Az óraipar - mint a luxusipar általában -legenda-gyártásból él elsősorban. Abból, hogy sikerül például veled is elhitetni, hogy nem szimplán egy jól elkészített ipari tömegterméket vettél, hanem valami rendkívül egyedit, amit Karthauzi-szerzetesek szigorú titoktartás mellett szenteltvízbe mártott csavarhúzókkal heftöltek össze föld alatti katakombákban. A valóságban az ipari-gépipari termékeknél pont a nagy szériában tömeggyártott dolgok szoktak a legjobbak lenni, és az egyedileg farigcsáltakkal van a legtöbb gond - pont, mint az autókkal, ha villantani, vagyonoddal dicsekedni akarsz, vegyél Ferrarit, Lamborghinit, Bugattit, Rollsot - de ha probléma és stressz-mentesen simán csak közlekedni akarsz, vegyél egy kiforrott tömegautót...
A pesti aranytokkal meg amúgy mi a baj? Persze, értem, a vérbeli sznobnak ez kevéske - de ha ismernéd a dolog hátterét, értenéd, miről van szó. Az 1920-40-es évek a protekcionista gazdaságpolitikáról szólt mindenhol, csillagászati, több 100%-os behozatali vámok voltak például a nemesfém tárgyakra, ezért hozott létre sok svájci óragyár például az USA-ban saját tokozót (LeCoultre, vagy a közismert Longines-Wittnauer páros), mert a szerkezetet önmagában lehetett alkatrészként vámolni - így nálunk egy pesti aranytokos Omega, Doxa, IWC a legegyszerűbb fémtokos árának a duplájába, az "eredeti aranytokos" árának viszont felébe-harmadába kerülhetett - bőven volt tere, és ezek a tokok nem is voltak rosszabbak a gyáriaknál.
