„Szerintem olyan, hogy "semmi" -- nem létezik.

Mindig 'van valami', és ha valami az egyik helyről 'eltűnik', akkor
'csak annyi történt', hogy -egészben vagy 'részenként'- átkerült
a teremtett világ egy másik helyére, akár úgy is, hogy
a "4. dimenzióba" /"túlvilágra"/, de minden ami teremtve lett,
az van, volt és lesz -- valamilyen 'formában'...
;-)

Egyet értek a fenti megállapítással.

Amennyiben úgy polarizáljuk a van-t, hogy megnyilvánulatlan,(mozdulatlan) potencia és a megnyilvánult, mozgásban lévő erőhatás, akkor a mozdulatlannak csak a helynélküli „kitöltöttsége”, telitettsége van. A mozgásban lévőnek, azonban van egy helye a mozgásra, amit maga körül kelt a kiterjedéssel. A kiterjedés egy időbeli folyamat, ami velejárója a térnek. A tér időben van, vagy ideje van a térnek, de egymás nélkül nem értelmezhetőek. Tekintsük ezt a létezés első megnyilvánulásának, a fundamentális alapnak. A téridő, minden további megnyilvánuló energiaformációnak a befogadója, amit általánosan anyagnak nevezünk. Az anyag speciális formáit az elemi részecskék, és a belőlük csomósodó atomok, molekulák, stb. alkotják.

Vegyünk példának egy vízmolekulát, ami két hidrogén és egy oxigén atomból áll. A hidrogén protonja és elektronja is külön mozogva teret képez maga körül. Együtt pedig a H₀ atomot, annak sajátterét képezik. Az oxigén atomnak is van sajáttere. Ez az atomi sajáttér két szélsőértéket vehet fel. A gerjesztetlen minimálist, és a gerjesztett maximálist. A stacionárius állapotában a két érték között van az atom. Vagyis egy vízmolekula is képez olyan sajátteret, aminek minimális és maximális kiterjedtsége van. Ez mutatkozik meg a gáz (gőz), folyékony, és szilárd (jég) halmazállapot során. Ha eltekintünk a vízmolekulák alap rezgésein túli gerjesztésektől, akkor a legnagyobb térfogatban a gőz (pára) van, a folyékony víz a legkisebben, és közte a jég (kristály) térfogata van. Ha eltekintünk a többi atomtól és anyagi formától, és csak az egy darab vízmolekulát vizsgáljuk 1m³ téridőben, akkor az stacionárius állapotban, megállapodott gerjesztési szinten, a sajátterének megfelelő helyet von ki az 1m³ téridőből. Ha növeli a sajáttérfogatát, akkor többet, ha csökkenti kevesebbet. Egy végtelen nagy térfogatú anyagmentes téridőben, végtelen mennyiségű anyag nem lehetséges, mivel sajáttér csak egy van. Vagyis a végtelen téridő sajátterében véges mennyiségű anyag van, vagy a végtelen mennyiségű anyag sajátterében nincs téridő. Ha mégis együtt létezi a két sajáttér, akkor van átmenet, csatolás, kölcsönhatás a kettő között. Az elfogadott kozmológiai elmélet szerint, először a téridő keletkezett, majd az anyag. Szintén az elfogadott elmélet szerint, az anyag eltűnik egy fekete lyukban, ami a téridő szövedékén keletkezik. Tulajdonképpen a fekete lyukban lévő szingularitás egy téridő-nyelő, mivel ott az anyagnak legkisebb térfogatot képező formája halmozódik fel. A tömegnövekedés ezt mutatja. Ezen a logikán haladva, egy fehér lyuk téridő-forrásnak tekinthető. Ha a téridő forrásból fakadó téridőből is anyag keletkezik, az azt jelenti, hogy folyamatosan növekszik az anyag mennyisége, és vele a sajáttere az anyagmentes térben. Amennyiben a téridő mennyisége nem változó, mert elnyelődik egy térnyelőben, de előbukkan egy térforrásból, akkor az anyagi sajáttér is változatlan mennyiséget jelent globálisan nézve. Ebben a kontextusban a globális a végtelent jelenti, vagyis egy körforgást, egy folyamatot, a megváltozást. Mi az ami megváltozik? Az anyagnak a megnyilvánulási formája változik. Az energia tömeggé konvertálható, és vissza. Az energia képezi a téridőt és a mozgást, a tömeg a tehetetlenséget, a mozgatottságot képviseli.  Ezt mutatja a fekete lyukban felgyülemlő tömeg mozdulatlansága, egy galaxis központjában. A galaxis téridőben való elmozdulásától függetlenül. De mivel a tömeg nem koncentrálódik egyetlen nagy fekete lyukba, van rá lehetősége, hogy elpárologjon. Hawking után szabadon. Mi lesz az elpárolgott tömegből, hát energia. A mesének vége, aludjatok jól, álmodjatok szépeket.;-)