Egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet, mellyel szinte naponta találkozom az egyik metróállomas bejáratánál. Megoldást egyelőre nem tudok. A történet egyszerre szánalmas és jellemző. Talán másnak is van erről véleménye....

Reggelente egyre duzzadó tömeg várakozik a Metró-újságra. Többségük nyugdíjas korú. Toporognak, arcukon fokozodó izgalom. Közeleg az időpont! Végre megérkezik a fiú, és a tömeg közé lép a pakkal. Láthatóan siet, arcán némi riadalom, nyilván a mai napot is szeretné túlélni. A srác kezében vágószerszám, de nem ölni akar... Megpróbálja elvágni a köteget átfogó madzagot, mielőtt az izgatott tömeg rávetné magát a prédára. Amint a kötel enged az első sorban várakozók lecsapnak. Szigorú arccal kapdosnak a papír után. A fiú kimenekül, bár szegénynek még egy másik halmot is el kell osztania. Közben az "emberek" egymás kezéből tépik a lapot.

Egyesek arasznyi köteget emelnek ki a tartóból, és a szatyor mélyére tömik. - Munkahelyre viszem! Semmi köze hozzá! - rivall ránk az éltes bácsika, és elsiet. A mozgólépcső felé - tán munkába vagy iskolába - igyekvő fiatalabbak is szeretnének egy példányt felmarkolni, hogy olvashassák a metrón a Metró-újságot. Némelyeknek sikerül...

Hangos szópárbaj hallatszik, egy idős asszony - a megszerzett lapokat szorongatva - hasra esik, egy nőt egy férfi hátbavág. Barátnőm két példányt kér valakitől, de ma nem kap. Végül a boly közepéhez ér, és kiveszi az áhított lapot. Áthámozza magát az egymást taposókon. - Ne húzd fel magad - mondom, de már késő. Dühödten megyünk tovább a metró felé. A nyugdíjasok csomagjaikkal a kijárat felé indulnak, majd minden elcsendesedik. Egy óra múlva jön az újabb szállítmány...