"Hogy miért csak az árokfal bizonyos részein látszik az esőerózió, és sehol máshol az egész Mokottam hegységben"

Colin Reader áramlási modellje azt javasolja, hogy a Szfinx körüli eróziós nyomok nem szükségszerűen bizonyítják a hosszú távú esőzéseket és a nedvesebb klimatikus időszakokat. Reader szerint a Szfinx-árok eróziós nyomai elsősorban helyi vízáramlások és vízelvezetési minták eredményei. Reader azt állítja, hogy a Szfinx körüli terület geológiája és topográfiája lehetővé tette a víz összegyűlését és koncentrált áramlását az árok bizonyos részein, különösen intenzív esőzések idején. Ez a koncentrált vízáramlás okozta az eróziós nyomokat, amelyeket más kutatók esőeróziónak tulajdonítottak. Ezt a megfigyelést támasztja alá az a tlny is, hogy a Szfinxtől nyugatra található kőbányák nagyrészt felfogták a lezúduló csapadék jelentős részét, mégis a nyugati és délnyugati falon látszódó jelentős vízerózió nyomai mutatkoznak!

Reader modellje figyelembe veszi a Gízai-fennsík topográfiai viszonyait, amelyek befolyásolták a víz mozgását és összegyűlését. Szerinte a Szfinx-árok és a környező terület topográfiája olyan, hogy az esőzések során lefolyó víz koncentráltan áramlott az árokba, fokozva az erózió hatását.

Reader figyelembe veszi az emberi tevékenységet is, beleértve a Szfinx és a környező építmények karbantartását és restaurálását. Az emberi beavatkozások is befolyásolhatták az eróziós nyomokat és azok eloszlását.

Mark Lehner tanulmányaiban és ebben a dok.filmben is   https://www.youtube.com/watch?v=dzETRYI2V54&t=1695s   kifejti álláspontját, hogy a Szfinx templomot évezredekkel ezelőtt gránittal burkolták, majd azt követően, az Óbirodalomban megfosztották majdnem minden burkolatától (elhordták és újrahasznosították a nagyon értékes asszuáni gránitot). Kifejti azon álláspontját, hogy a Szfinx templom eredetileg Naptemplom volt a nyugati-keleti tengely archeoasztronómiai funkciója miatt, ami a napéjegyenlőségeket jelezte! Kifejti álláspontját, hogy létezett egy elkülönült vallási szekta, amelynek napimádata nem képezte a központosított, királyi teológia részét. Mark Lehner (akinek a kutatásai, megfigyelései irányadónak tekinthetők az egyiptológiában) és más kutatók is tehát egy predinasztikus napkultuszt körvonalaznak, amely inkább helyi szokásokon és szekta alapú vallási gyakorlatokon alapult. 

Robert Schoch a geofizikai mérések, az archeoasztronómiai megfigyelések és a Szfinx létesítmény mély eróziós, mállási jellemzői alapján inkább a legutolsó jégkorszakra teszi a Szfinx eredeti magtestének kifaragását.