Mivel a Szfinx puhább mészkőből készült, amely érzékenyebb az erózióra, különösen a vízerózióra, és emellett a gízai plató szintje alatt levő Szfinx szobor és templomai (a Szfinx-árok objektumai) egy alapvetően száraz, elsivatagosodott klimatikus környezetben az állandó, akár egy-két évtized alatt bekövetkező betemetődések veszélyének is ki voltak téve, logikusnak tűnik a feltételezés, hogy inkább egy olyan korban hozhatták ezeket létre, amikor még az elsivatagosodás, a száraz, illetve a kimondotan esős éghajlat nem volt jellemző Észak-Afrikában, Egyiptomban, és a létesítménynek nem kellett tartania az állandó betemetődésektől, és az esőzések okozta áradások miatti eróziós lemorzsolódástól. Erre legalkalmasabb korszak a 11-12 ezer évvel ezelőtti termős szavannás időszak, másodsorban pedig a kb. 5-6 ezer évvel ezelőtti predinasztikus időszak volt. A késői predinasztikus időszakban még mindig több csapadék hullott, mint az Óbirodalomban (a Nílus szokatlanul magas áradásaival). Ez az időszak kedvezett a mezőgazdasági termelésnek is, így egy stabilabb és termékenyebb környezetet biztosított az emberi tevékenység számára.