"A gízai piramisok fenntarthatósági problémái" című tanulmány nem azt mondja, hogy megtippelte egy eredeti, nagy térfogatú domb létezését a két nagy piramis alatt, vagy javaslatot tett erre, hanem azt mondja, hogy feltárta azokat. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a tanulmány alkotói, a projektben résztvevő szakemberek geofizikai vizsgálatokkal (szeizmikus tomográfiákkal, földradarral (GPR), vagy gravimetriai mérésekkel (gravitációs anomáliák vizsgálata), vagy magfúrásokkal, mintavételekkel, vagy térinformatikai és 3D modellezéssel (3D szerkezeti modellezés, LIDAR szkennelés), illetve korábbi rgészeti feltárások, történelmi feljegyzések segítségével, vagy mindezek együttes kombinációjával feltárták a piramisok alatti szerkezeteket; s ezáltal részletes és pontos képet kaptak a két nagy piramis alatt található domb méretéről és térfogatáról.

A 23%-os térfogatarányú domb jelentős méretű objektum lehetett. Ha a domb alapja kisebb területet foglal el, akkor ennek ellensúlyozására a magasságnak növekednie kellett. Ha a domb alapja kisebb, mondjuk 115 méter × 115 méter, azaz az alapterület körülbelül 13225 négyzetméter. A domb magassága ekkor 45 méter. Ha a domb alapja kisebb volt, mint a piramis alapterülete (ez a valószínű), akkor a domb magassága jóval nagyobb lehetett, akár 25-30 méter vagy még több is. Ebben az esetben jelentős munkaerő megtakarítást érhettek el az építéskor, és az építmény stabilitása növekedett. Viszont igaza van Őszszakállnak, hogy ez a fajta építkezés rendkívüli geológiai és mérnöki tudást követelt meg az építőtől. A terep feltérképezése, a talajtani vizsgálatok, a kitűzés, a betájolás, a domb vagy sziklaemelvény egyenetlenségeihez igazítani az építkezési folyamatokat, sokkal nagyobb tudást igényelt, mint azt elsőre gondolnánk. A Hafré piramis alapsorainál láthattuk, hogy a sziklába faragott hatalmas mészkő monolitok milyen technológiai tudást jelentenek, és mindezt mondjuk nagy, természetes tereptárgyaknál is elvégezhették, nagy volumenben! A Nagy Piramis térfogatának 23 %-t kitevő, és a Hafré piramis térfogatának 11,5 %-át kitevő sziklaágyak faragásakor. 

Ha a piramisok gyomrában nem természetes formációk vannak, hanem kisebb piramisok (ami nagyon könnyen elképzelhető a tények birtokában), akkor már kisebb lehetett a technológiai kihívás az építőknek.