Rakovnická Stovka (R100) - 107 km - 2400 m szinttel, sikeresen teljesítve 15 óra 36 perc alatt.
Nagyon húzós volt százas ügyileg ez a hét, bíztam benne ezt is sikerrel fogom venni, és akkor végül 310 km kerül bele a virgácsokba.
Ezt a túrát jövőre mindenkinek ajánlom! Aki még csak most ismerkedik a százasok világával, annak is, mert a paraméterek alapján nincsenek benne komolyabb technikás részek, ámde látnivalóból sincsen hiány egyáltalán.
Becsületkasszás a nevezés (én 200 koronát tettem be), cserébe viszont olyan ellátás van hogy elképesztő, pozitív értelemben.
Pénteken kora délután indulunk neki kocsival ketten, Lipniczky Attilával. Igen hosszú út vár ránk, jó 6 órán keresztül, de mivel már nem mostanság találkoztunk, van miről beszélni bőven. Este 20 óra körül meg is érkezünk, Rakovník településre. Első utunk a Restaurace Séba étterembe vezetett, ahol egyből be is regisztráltunk, és megkaptuk egyszerű, de igen informatív itinerünket, és természetesen bedobtuk az üvegbe a 200 koronát.
Lutring Márk is hamar észrevett minket, ő már itt volt, vonattal jött. Attila el is ment pihenni, mi Márkkal néhány igen finom "pivo" kíséretében meghallgattuk Jirka előadását. Közben jó pár ismerősömmel is összefutottam, mindig megörülünk egymásnak!
Szombat reggeli 5 órás kelést követően kisétálunk pár száz métert a központba, mert a tényleges start ott lesz a főtéren. Az időjárás igen szomorkás, el is kezd hamar esni az eső.. A főszervezői eligazítás után végül 6:10-kor nekilódulunk a megmérettetésnek. Márknak és Attilának sok szerencsét kívánok, én futva indulok most neki. Hosszasan haladunk a városban a flaszteron, majd jó 2 km után elhagyjuk a települést, és a S- jelzés kísér utamon. Nem akarom kinyírni magamat az erős hét miatt, így ahogy egy kisebb emelkedő is jön, egyből gyaloglásra váltok. Martin Zbruz, és egy másik látásból ismerősöm haladnak előttem, ők is hasonló elven vannak mint én. 6 km után kiérünk egy szántóföldre, és fura zene csapja meg a fülemet. Biztos hogy az ellenőrzőpontról jön, mert a Senecká hora kilátója már csak 2 km. A kilátó alatt banánokat, és kólát osztogattak, az igazolás a kilátó tetejében volt.
Na de ahogy följebb mentem a lépcsőkön, egyre hangosabban bömbölt a zene. Mit látnak szemeim? A legtetején fent volt egy DJ teljes cuccal, és nyomatta a friss slágereket, egy trombitás meg tolta mellette ezerrel ritmusra :) Nagyon komoly volt, igen jó kedvvel vetem magam bele utána a kilátó alján a frissítésbe. Pár percig még elkísér a zene, majd egyedül maradok, de előttem-mögöttem valakik mindig vannak tisztes távolságban.
Senec, majd Zdáry település után Malinová következik. Eszembe is jut a csinos cseh futónő, akinek szintén ez a neve. Az eső igazából nem szakad, csak daraszerűen esik, de azt kitartóan, és folyamatosan. Elég zavaró, és a terep is kezd igen sáros lenni néhol. Gondolataimban révedve érkezek Krakovec településre, ahol egy csodás várnál vár a túra következő frissítőpontja 19,5 km-nél. Itt aztán van minden, banán, narancsok, sós, édes, többfajta kenyér, kofoláktól kezdve a rumig minden, kinek mit bír a szervezete :)
El is időzök itt kicsit, közben Klárával beszélgetek kicsit angolul, aki most a 40-es távon indult, ami 46 km, és végül 4:13 alatt futotta le abszolút másodikként. Ez a táv innen fog indulni, de én még korábban vagyok, így csak tovább haladván 100-asok futkorásznak előttem. A következő 5 km viszont igen izgalmasan telt. A P- majd S- jelzéseken végig egy patakmeder mellett kellett haladni, de bizony sokszor keresztezte a patakot a jelzés. Egy jó darabig akrobatikus mozdulatokkal de megúsztam a beázást, a vége fele viszont lehetetlen volt átkelni beázás nélkül, így sanyarú arccal gyalogoltam bele többször is a patakba. Nem örültem neki, bár van váltózoknim, de még nem veszem fel. A 40-es futók nem tökölnek, toronyiránt gondolkozás nélkül át trappolnak a patakon. Végre elhagyom a medret, saját jelzések vezetnek föl a Dudáková jáma nevű elágazásba, ahol megint ledöbbentem, ugyanis egy skót dudás emberke áll az erdő közepén, és nagyban játszik különböző nótákat. A többi futó előttem videózza is nagyban. A muzsika közben beragasztom igazoló matricámat is, majd továbbra is szuper kedvvel futkorászok. Az út visszaér a patakmederbe, de itt végre már nincsenek komolyabb átkelések, így könnyen érkezek meg 4 óra 08 perc alatt 33 km-hez. Ajjaj, ez 8-as átlag, pedig próbáltam visszafogott lenni.
Itt már egy nagyobb frissítőpont várt, 40-es, és 60-as távosok is érkeztek, majd másik irányban távoztak is. Már-már zavarba ejtően sok minden volt a ponton, egy jó 10 perc után tovább is álltam. A többi futó még frissítgetett, most közelben s távolban senki. Átkelvén a Berounka folyó hídján a P- jelzésen emelkedek Zvíkovec településen át. Chlum faluba érve éppen a helyi tűzoltó fesztivál van, nagyban rotyog a bogrács, és igen jókedvűek az urak-hölgyek.
Az én feladatom megtalálni a P-háromszöget, és kimenni a Na Plazu gyönyörű kilátópontjára, és matricát ragasztani az itinerre. Visszatérvén a P-ba, végig futva érkezek a 42 km-nél levő panzióhoz. Olaf csippantja le a QR-kódot az itineremen. Az ellátás egy hatalmas gulyás, és egy korsó kofola (vagy ki amit kér). Még egyszer írom, becsületkasszás nevezési díjért!!
5 óra 25 perc alatt értem mindössze ide eddig a rajttól. A leves igen meleg volt, kicsit el is időztem itt. Jól lakva, és töretlen lelkesedéssel vetem bele magamat az erdőbe immár a Z-ön. Elég sok kidőlt fa volt, és az út is erősen emelkedett, így óvatosabbra vettem a figurát, a gulyásleves miatt..
4 km után viszont ismét tudtam futni, és egy szántóföldes részen gyönyörködtem a pazar kilátásban. Az idő továbbra is szomorkás volt, most hol rákezdett, hol abbahagyta az eső. Egy borzalmas sáros úton csúszok le a mélybe, majd emelkedek föl a Svaty vojtech erdei kápolnához, ahol ismét frissítőpont van, kerek 50 km-nél.
Kenyerek, sajt, szalámi, banán, sós-édes, kofola, kóla, üdítők, sör. Biztos kihagytam még legalább három dolgot. :) Trebnuska település után 14 km hosszan a K- jelzés volt a követendő, végig egy patakmeder közelében, de aszfaltos, vagy széles szekérúton nagyrészt. Nagyon tetszett nekem ez a rész. Gyönyörű hétvégi nyaralók, kettő erdei malom, kemping, tavacskák, és a végefele egy vízesés, ami után nem is volt olyan könnyű átkelni a sziklákon.
Skryje településre érkezek 64 km-hez. A pont a Restaurace Trilobit-nál van, ahol ismét gulyásleves az ellátás, és mindenféle egyéb finomság.
Hihetetlen mennyire szuper ez a túra eddig! Itt viszont zoknit cserélek, mert érzem hogy valamelyik lábujjamnál hólyag gyanús dolog keletkezett, valószínű még a patakátkelés miatt az eleje fele. Az eső elállt, pillanatok alatt a napé lett a főszerep, én pedig épp egy mezőn perzselődök meg, és harcolok a bogarakkal. 60 km-es résztávosokat érek utol, az ő útvonaluk most épp a miénkkel együtt halad. P- jelzésen érkezek 70 km-hez egy erdei elágazáshoz, ahol ismét frissítőpont :) Nagyrészt a rövidebb távosok kifosztották, de akad itt még sok finomság bőőőőőven! Én viszont éreztem hogy elkezdtem kidörzsölődni, így kisebb dzsungelharcot vívva vetem be magam a mélybe hogy bekrémezhessem magamat, és később igen kényelmes is lett a haladás. Hamarosan elválik a 60-as táv, körülöttem sehol senki. Magam mögött esőfelhők gyülekeznek, és mire felkapaszkodok a Nezabudické Skály kilátópontjára rákezd a zápor, de mindössze 15 perc után el is távozott, és innentől kb délután 15 órától szuper időben túrázhattam tovább, immár végleg esőmentesen.
Persze pont most kell áthaladni egy benőtt réten, így a cipőm ismét beázott. Kiérvén az aszfaltra, ezen haladok tovább a 77 km-nél levő Velká Buková gyönyörű kilátójához. Bevallom felmenni most nem volt kedvem, helyette inkább a ponton már megint eszem-iszom, mert persze itt is volt ellátás.
Szép lassan begyűjtök pár futót menet közben. Egy kellemes úton kocogok le a mélybe Roztoky településre. Nagyon kellett figyeljek, mert egy híd mellett ki lett helyezve egy titkos ellenőrzőpont, ennek kihagyása időbüntetést is okozhatott volna. Állítólag azért lett kihelyezve, mert mellette a S- jelzésen a gyaloghídon életveszélyes átkelni, és a térkép toronyiránt mutatott át az igen megáradt patakon. Na nee, elsőre nem tűnt vészesnek a híd, de amikor mégis bevállaltam az "életveszélyt", rájöttem hogy nincs itt semmi, lehet szívatás volt az egész..
Alig 200 m múlva a vyhlídka Paraplícko kilátópontjára emelkedtem, hogy beragasszam matricámat. A többi futó ment is tovább, én azért kigyönyörködtem magamat ha már ilyen messzire eljöttem. Jó kis erdei úton kocogok tovább, megcsodálom viszonylag közelről a gyönyörű Krivoklát várát. A település szélén kanyarogva ismét erdőben vagyok. Egy igen szép gerincúton visz utam, pazar kilátásokkal tarkítva, például a Berounka folyóra.
Písky ici-pici falu, a buszmegállónál kell matricát ragasztanom, 85 km-nél járok. Innen hosszabb szántóföldes rész jön a S-n, szerencsére a nap ereje már kevésbé éget. Ismét megelőzök két futót, akiket sokáig láttam még 30 km környékén. Mecná, rozcestí S- Z- elágazásba érkezve látok megint egy matricás pontot, de fura mert az itiner sem jelzi, és hely sincsen neki az igazolások között. Azért a biztonság kedvéért lekapok egyet, és az itiner aljára ragasztom.
Egy kisebb kimászást követően szó szerint úttalan úton megyek jó 1 km-t a kukoricaföld szélén. Szerencse hogy előttem már kitaposták az embermagasságú növényzetet. Szerencsére a saját jelzések szépen vezettek utamon.
A túra utolsó frissítőpontja a 95 km-nél található Pustovety falu sörözőjénél volt, kint a kert helyiségben. Itt is kapok szuper jó levest, snackeket, és üdítőt.
Öt csillag all inclusive! Még 12 km vár rám. Egy futó sráccal indulunk tovább, aki közli angolul hogy nem hozott lámpát, így motiválja magát. Mondtam neki hogy komám akkor kapd össze magad, mert közel jár az est.. Megállok technikai szünetre, a srác tolja tovább, én is a közelében mozgok, a kisebb emelkedőket is kocogjuk. Csak nem vérszemet kaptam én is? Bár nekem van lámpám, de milyen királyság lenne ha nem kellene használni. Na szép, már megint versenyzek..
Kissé egyhangú úton kanyargok össze-vissza, a saját jelzések szuperül vezetnek. Kerek 100 km-nél vár az utolsó matricás pont, ez is megvan.
Előveszem a lámpát, de eszem ágában sincs bekapcsolni, csak feltettem a fejemre, pedig igen félhomály van már. A legvégén egy patakmederben kb tényleg semmit nem látok már. Magas léptekkel haladok, de lehet nincs is előttem semmi :) Végül 104 km-nél kiérek a Papírna elágazáshoz immár végleg aszfaltra. Meg lett lámpa nélkül, juhúú! Jutalmul végig is kocogom a maradék 3 km-t a célig, és előtte el is kapom a lámpa nélküli srácot. Kölcsönösen gratulálunk egymásnak, majd beérvén a célba a Restaurace Séba étterembe ahol előző nap is voltunk, Olaf olvassa be az itineremen a QR-kódot, és hatalmas megkönnyebbüléssel ülök le a padra azonnal kikérve egy cseh remek sört. Még egy órát itt vagyok, tapsolok a beérkezőknek, majd elsétálok, és a tornateremben térek nyugovóra.
Nagyon szuper túra volt, mindenkinek ajánlom, csak ne lenne ilyen messze.. (a hazafele utat is sikeresen abszolváltuk felváltott vezetéssel Attilával).
