Ami a kísérteties távolhatást illeti, az nem más, mint az időnek, (a Planck időnek) a képletből való kivonása. Ha azonban van olyan sebesség, ami az elektromágnességet, a gravitációt meghaladó, vagyis annál jóval gyorsabb, akkor van a Planck időnél is kisebb időtartam arra, hogy információátadás jöjjön létre két elkülönült entitás között. Tegyük fel, hogy a téridő-kvantumok úgy továbbítják az információt hordozó jeleket, mint a „tűzoltó-lánc” a vödröket. Méghozzá a létező legnagyobb sebességgel. Ez egy anyagi rendszer számára nyilván, azonnali hatásnak tűnik. Ha azonban a telepátiára, a gondolatátvitelre alkalmazzuk ezt a sebességet, akkor ésszerű lesz a mondás, hogy olyan gyors, mint a gondolat. Ha a gondolat gyorsabban halad, mint a fény, ami egy tömegnélküli EM hullám, akkor a gondolat a szellem „hulláma”, ami az éterben, (vákuumban) halad. Azért nem nevezem terjedésnek, mert az minden irányú a térben, a szellem azonban célirányos, vagyis adótól vevőig halad. Legfőképpen a telepátia esetében.

 

Persze, mert a lehető legrövidebbre szabott idő sem engedi felragyogni a képletet.

Még lehetnek további (műszerrel mérhetetlen) hiánypótló ismeretlenek, hogy kellően zseniális függvények, elméletek szülessenek.

 

Képzeljük el, hogy nem minden idő, amit annak definiálunk. Nem minden idő, ami telik? Avagy mi múlunk az időn, vagy az idő múlik rajtunk? Azért van, mert mérjük, bürökpohárral, felkelő nappal, zenével (a végét nem lelő idő hangja).

 

Mivel a kísérletekben nem igazán  vagyunk képesek fénysebességnél gyorsabb impulzusokat, jeleket küldeni, ezért meg kell elégednünk a világot jelenleg legpontosabban leíró elméletekkel. Ha már menni fog a fénysebesség, akkor változást hoz és nemcsak a kvantummechanikában.  Előbb-utóbb szembe kell nézni a standard modellek aktualizálásával, felülírásával.

(Vajon az írás elkorcsosulása, száműzetése után meddig használjuk még az írás szót, és lesz-e igény egy revitalizáló, reneszánsz forradalomra, amikor előszeretik a tollat tintával, könyvnyomtatással és nyelvőrködéssel. Circulus vitiosus, így ér körbe minden: amikor már csak pár poros, foszlott könyv marad, majd valaki felfedezi és titkon terjeszteni kezdi mint egy új vallást.:)

Majd ha a feltevések, jósolhatóságok, és extrapolált valószínűségek eltűnnek a fizika szótárából, akkor lesz egy vég/zet/es tudás. Addig is van miből szemezgetni, és vak tyúk is talál: most fedeztem fel, hogy létezik egy kvantum-effektus ami bizonyít egy 20 évvel ezelőtt átélt történést. Még sok ismeretlen meglepetés jelenség felfedezése vár ránk, ha megnyitják, 'elérhetővé teszik azokat a pályákat', vagy nem vagyunk restek gyönyörködni az eddigiekben - és továbbgondolni azokat. A kvantumkapcsolatok számomra egyértelműen a telepatikus kommunikációt idézik. Ki kellene zárni, hogy megtervezett véletlenekkel kábítanak bennünket, vagy ennyi az annyi. 

 

Tegyük fel, hogy nem dominók, vagy tűzoltó vödrök láncolata továbbít, és a sebesség nem szerepel a képletben. Nincs idő és nincs sebesség, ezek csak az életkor és fizikai állapot emlékező mértékegységei... aki most felszisszent, ne is olvasson tovább. Csak tesztelem a tűrőképességeteket, és ahogy egyik volt tanárom mondaná: hogy figyeltek-e?!

Az ember lényege nem lehet csak fizikai, ahogy a szubsztanciánk sem egy vegyi, molekuláris labor mellékterméke. 

 

Kicsit visszakozok, észrevettem az eseményeket, amelyeknek "a fénye" most ért el hozzám. Van megannyi kilesett jelenség és tárgy amit kötelezően mérünk és leírunk. Ezeket most hagyjuk figyelmen kívül és csak arra koncentráljunk, hogy vajon a gondolat képes-e megteremteni azt amit látunk és érzékelünk, amit anyagi világként ismerünk.

Ettől kezdve már ez lesz a kérdés: a Hold nincs ott, ha senki se nézi?

 

A gondolat a szellem hulláma, de nem gondola evez rajta információval, hanem hopp a vevőben terem. Idő és út múlása nélkül, mint egy teleport azonnali áthelyezéssel. Nézzünk szét az anyaghoz és kémiai folyamathoz nem köthető jelenségek között: hipnózis, telepátia; távolbalátás; nem ketamin vagy egyéb szerek, okozta halálközeli álom.

Nincs ezekhez hozzáférésünk, hacsak nem véletlenül, vagy ha átprogramozzuk a tudatalattinkat. A kivételes fehér hollók erősítik a szabályt. A haláli észlelések leírnak egy olyan állapotot, hangulatot, időtlenséget ami magyarázat lesz majd mindenre, és felülírja, feloldja minden megelőző képzelgésünket.  Nem fáj a szeretet, az elvesztés, várnak rád. Legyen részünk benne!

 

            

            

Az ókori Egyiptomban Ízisz fátylának nevezték az illúziót, ami az ember elől a valóságot eltakarja.

Indiában is tudnak Maya fátyláról. 

„A máya a megtévesztés fátyla, mely elvakítja a halandó szemét, így a világot nem annak valóságában láttatja a szemlélővel.”