„De előfordulhat, hogy nem változunk semmit külsőleg, mert ott az a fránya agykapacitás, ami még mindig talány, hogy mire mekkora részt használunk, mennyi minden változtatható-javítható "odabent" értelmi- logokai- intelligenca”-szinten, a humánus és pozitív érzés hullámok, impulzusok pedig még tágítják a lehetőségeket, viszont a testformánk lehet még 500-700 ezer évre "prolongálva" van, addig tökéletesen megfelelő bármilyen új életmódhoz. Úgy vagyunk ezzel az "agyi képességek különböző területei-fejlesztései" vizsgálódással,  mint a galaxis egyre nagyobb részének megismerésével, a kezdetén vagyunk csupán egy felfedező útnak.”

Véleményem szerint, az agykapacitásunk 100% ki van használva, mivel az agyunk akkor is „dolgozik” amikor alszunk. Az éber tudat, a frontális lebeny kihasználtsága az, ami emberenként lehet változó. Vannak, akik keresik a szellemi kihívásokat és vannak, akik elkerülik. Mivel a gyakorlat teszi a mestert, egy átlagos szellemi képességű ember is mester lehet valamiben. Ami az érzelmi „hullámokat” illeti, az már egy komplex agytevékenység eredménye, amit sok minden, még a betegség is nagyban befolyásol. A nyugtatók és serkentők, hatásáról nem is szólva. A papok és vallási vezetők már nagyon régen alkalmazzák a templomokban a hanghatásokat (énekkórus, zene, orgona,) mivel ezzel felerősítik, összeszinkronizálják a résztvevők érzelmi hangulatát. (Mint ahogy a futballmeccsen a szurkolótábor felmorajlik a gólnál.) A fiatalokra nagy érzelmi hatással van az éppen divatos zene, és az előadó művésze. Amennyiben az lenne a feladat, hogy globálisan „feljavítsák” az emberiség érzelmi, értelmi, logikai, intelligencia színvonalát, akkor olyan rezgéseket kell kelteni az emberek agyában, testében, amivel „egy hullámhosszra” kerülnek. Tulajdonképpen a bábeli zűrzavart kell megszüntetni, amivel elidegenítettek bennünket egymástól.;-)