Ez egy veszélyes kijelentés.

A szabályozott mellett a szabályozónak is van felelőssége. Külön-külön, nem összemoshatóan.

Például:

- a szabályozott fél felülbírálhatja (bizonyos korlátok közt) a szabályt, törvényt, ha a szabály betartásával vagy saját vagy mások testi épségét veszélyezteti,

- a szabályozott félnek be kell tartani a szabályt, akkor is, ha az nem logikus, stb. de egyébként nem életveszélyes. Ha nem tartja be, akkor is felelősségre vonható, ha a szabály nem tökéletes.

- a szabályozott fél bírálhatja a szabályt, és azt a szabályozó félnek meg kell hallgatnia. Ha a szabályozó nem fogad el visszajelzést, akkor az a szabályozás hihetőségét csökkenti ("szabályozás hihetősége"  -> ez egy valós, gyógyszeripari aduitokon létező fogalom).

Az már közösségi lélektani kérdés, hogy egy szabályozás akkor tud jól működni, akkor lehet betartani, betartani, ha életszerű és logikus. Minél kevésbé ilyen, annál kevésbé fogják betartani és ha ezt erővel próbálják meg betartatni, annak viszont komoly társadalmi következményei vannak.

Igazából a lényeg, hogy a szabályozott és a szabályozó felelőssége külön álló (az egyik nem menti fel a másikat), viszont egy szabály akkor működik jól, ha kettő aránya kiegyensúlyozott (pl, egy szabályt akkor lehet szigorúan betartatni, ha a szabályt érintő kritikákat komolyan veszik és ha indokolt módosítják a szakmai elvek mentén, szigorúan _nem_ ide értve az "engedünk annak aki hangos" elvet).