Nézd, akkor most próbálok profán módon fogalmazni: az emberiséget KIZÁRÓLAG az értelme emelte ki az állatvilágból. KIZÁRÓLAG. Ettől vagyunk emberek.

Számtalan hétköznapi állat akármikor lefut minket, Usain Bolt lehet a világ leggyorsabb futója, de nincs az a göthös öreg mezei nyúl, amelyik ne hagyná őt állva bármikor. A mi Katinkánt, Egérként csodálatos úszó, Phelps meg még jobb - de akármilyen dévérkeszeg állva hagyja bármelyiküket.

Nem egészen.

Technikailag igaz, amit írsz, és az is, hogy az elemző értelemmel (vagy inkább az érzelmi alapú döntések megfelelő finomhangolásával) dobott nagyot a - cickány-mókus/patkány-félmajom - vonalról jött "majomember ősünk /hordánk".

Szerintem:

Az embernél az is fontos, hogy ezekben a képességekben, ha nem is a legjobb, de mindegyikben elegendően jó volt.

Futás, úszás, erőkifejtés, hőleadás és elfogadható hideg és melegtűrés*, magasságtűrés, látás (élesség, látótér, színlátás, egyébként szerintem ezekben benne vagyunk a gerinces állatvilág felső 10%-ában), mérgező** és fertőző környezet tűrése, stb.

*A páratartalmat is beleértve

illetve ezek valamelyikéhez való adaptálódás gyerekkorban.

Nyilván ebben a legtöbb rovar sokat ránk ver.

 

**Ebben a macskaféléknél jobbak vagyunk. a kutya-medveféléknél valamint a disznóféléknél nem, az egér-patkány stb.-nél meg rosszabbak.