"milyen szabályszerűség szerint válik szét fogalmilag (és hangtanilag)."

Szerintem Mrácz is egy fantomot keres, meg mi is.

A magyar nyelvben nincsenek hangtörvények, de vannak vonzódások.

Ezért léteznek hangkategóriák. Bizonyos hangok bizonyos hangokra előszeretettel meg szeretnek változni, de nem kizárt a távolabbi rokonság sem. Valószínűleg a hang képzésének módja adja meg erre a választ. Annak hasonlósága.

Amikor Marácz bemutatja, hogy szerinte hogyan alakul át egy gyök valami egészen mássá kiejtésében, akkor arról lehet szó, hogy egyik hang a vonzódás alapján átalakul egy másikká, az megint egy másikat is vonz és így tovább.

Ez egy láncreakcióhoz hasonlatos folyamat.

Ezért változik meg a felismerhetetlenségig egy gyök, de viszont a képzet amit megjelenít, az marad.

Bizonyos fokig ez egy nyelvi játékosság a nyelvünkben.

Ez az ami félre érthető, ha minden áron szigorú szabályokat kérünk rajta számon.

Ezért nem helyes ragaszkodni körömszakadtáig olyan dolgokhoz, hogy de a "k" az mást jelent mint a "g" és akkor az nem lehet ugyan az a gyök, stb.