„Kvázi virtuális fotonok. Kísértetiesen távolhatnak lélektől-lélekig. A nagyobb valóságból csak embernyit érzékelünk * a friss kvantumfizikai 'okosságok' tapogatózások pedig részben magyarázzák, részben bonyolítják oksági élményünket.

A kvantumfizika a physical phenomena mellett váratlan, szinte pszi-jelenségekkel lepi meg a kutatókat. Olybá tűnik legalábbis nekem, és ezt, mintegy kívánatos adaptációs nyomást pozitívnak könyvelem el. „

A kvantumfizika nem az oksági élményeinket erősíti, hanem a statisztikát, a valószínűségi rátát.

(ratum ('számít, vél, hisz') befejezett melléknévi igeneve.)

Ami a kísérteties távolhatást illeti, az nem más, mint az időnek, (a Planck időnek) a képletből való kivonása. Ha azonban van olyan sebesség, ami az elektromágnességet, a gravitációt meghaladó, vagyis annál jóval gyorsabb, akkor van a Planck időnél is kisebb időtartam arra, hogy információátadás jöjjön létre két elkülönült entitás között. Tegyük fel, hogy a téridő-kvantumok úgy továbbítják az információt hordozó jeleket, mint a „tűzoltó-lánc” a vödröket. Méghozzá a létező legnagyobb sebességgel. Ez egy anyagi rendszer számára nyilván, azonnali hatásnak tűnik. Ha azonban a telepátiára, a gondolatátvitelre alkalmazzuk ezt a sebességet, akkor ésszerű lesz a mondás, hogy olyan gyors, mint a gondolat. Ha a gondolat gyorsabban halad, mint a fény, ami egy tömegnélküli EM hullám, akkor a gondolat a szellem „hulláma”, ami az éterben, (vákuumban) halad. Azért nem nevezem terjedésnek, mert az minden irányú a térben, a szellem azonban célirányos, vagyis adótól vevőig halad. Legfőképpen a telepátia esetében.;-)