"A szó elszáll" -> azaz terjed, megy tovább, "szájról szájra" - ahogy változik minden, változhat hozzá, a változás örök, és folyamatos törvényét tartva.

 "Az írás meg marad" -> azaz nem terjed, a leírtak rögzülnek, a változtatás bonyolultabb, a másként leírtak káoszt okoznak más nézőpontokból. A változás törvényéhez kevésbé, vagy egyáltalán nem idomul.

 Lehet utópia, ha a mostani civilizációból indul ki valaki, és nem "képes" felfogni, hogy ez egy nagyon kezdeti fejlettség, bár egy gondolkodni képes fajként, de még mindig csak egy primitív, ösztön és érdek vezérelt, élősködő humanoid lényt képviselünk - amelyik az eszközhasználat túlzásaiba esve, éppenséggel az írást is alkalmazva "használ" mindent (sokszor elhasznál, feleslegesen) és indokolatlan büszkeséggel "uralja" (inkább azt hiszi) a Földet, és ezt a rabló uralmat készül tovább terjeszteni (még jó, hogy évtizedekig, vagy évszázadokig esélytelenek leszünk Marsra szállás, vagy egyéb bravúrokra) - és már úgy jó 2500 éve folyamatosan.

 A napjainkban megkérdőjelezett (teljes joggal!) kollektív tudat fogalma azonban újra és újra felbukkant a történelmünk folyamán, tehát létező, valós lehetőség. Ahogy a globális sötétség képes terjedni, ahogy a butítás, a "ne gondolkozz" szellemét látjuk viszont-jön szembe, bizonyítottan, több helyen, időről-időre egyértelműen, hát számomra olyan egyértelmű, hogy annak az ellenkezője is lehetséges - illetve többször is előfordult már a világban. Az pedig egy egymásra ható agyi, szellemi fejlődés, gondolati hullámok által, melyek gyorsabbak a fénysebességnél, egyértelműbbek a szavaknál/beszédnél, és őszintébbek/megbízhatóbbak a leírtaknál, hiszen azok lehetnek hamisak, hatáskeltők, vagy teljesen elavultak (túl rögzültek, idejüket vesztették)

 "Mi sül ki belőle?" -> Egy ilyen értekezleten nyilván az őszinteség, ill. a hatékonyság kerül előtérbe, nincs köpönyegforgatás (tuti lebukás) nincs puncsolás felfelé, taposás lefelé, mindenkiről kiderül mit szeretne, mi lehet a legjobb kimenetel, amivel mindenki jól járhat. Persze a haszonleső mai világban ez is utópia, ameddig az a pénz értékrend, ami a ""2% dönti el, hogy mit csinál a másik 98%"" törvényére épül, addig nehezen képzelhető el, ezért is KELL leírni többször - ami a változás vitorlájából pont kifogja a szelet.