Bírom, hogy először ironizálsz, aztán kb. pont azt mondod, amit én. "Ezt ellensúlyozhatnánk - talán - kimagasló innovációval, új, a gyengeségeinket megoldó technológiákkal - de a szétforgácsoltság és a mindent, de mindent átszövő és fojtogató túlszabályozás-bürokratizmus szép lassan leépíti ezen korábban meglévő lépéselőnyünket is."

Kb. ugyanez volt az állításom lényege, csak én konkrét példákat is hoztam, mit lehetne csinálni. Az eleve egy paradoxon, hogy a kerete megváltoztatása nélkül legyen innováció, vagy hogy valaki előre megmondja, hogy egy vegyületből sikeres hatóanyag lesz-e. Ha tudnánk, akkor már létezne.

Dolgozunk egyetemi együttműködéssel K+F-projekten. Van mögötte tudás és vannak sejtések, na de semmi újdonság nem lenne az egészben, ha eleve garantált lenne a végeredmény. Na most, a pályázati rendszer az olyan, hogy gyakorlatilag nincs mozgástered, tehát akkor is teljesíteni fogod a mérföldköveket, ha kiderül, hogy zsákutcába kerültél. Pazarló marhaság, miközben értékes erőforrásokat, értékes kutatói időt dobsz ki az ablakon. Márpedig a jelenlegi merev rendszerben vagy az van, hogy biztosra mész, vagyis nagyjából már létező tudást polírozol, vagy úgy csinálsz, mintha. Nehéz lenne pontos számot mondani, mert ahhoz olyan visszaellenőrzésre és öntanulásra épülő mechanizmus ellene, amely nem lehetetlenítené el a résztvevőket, de nem kell ahhoz különösebb bátorság, hogy kijelentsük, a futó projektek jó része ennek a két kategóriának valamelyikébe esik. 

Ez így önbecsapás és önáltatás, ebből nemhogy kimagasló innováció nem lesz -btw a döntéshozók jó része a fogalom tartalmával sincs tisztában-, de az innovációt megalapozó többi folyamat sem. A K+F+I mindhárom eleme pocsékul áll.