Írásban rögzítjük a nyelvet. Ami emlékeztet és felejtést hoz.  Az írást vagy tanulták, vagy feltalálták.  Egyiptomi szent hieroglifái, ami nem is képírás inkább titkosírás, /persze a többi is az/ egy eszköz amivel dekódolhatjuk mások üzeneteit, gondolatait, önmegvalósítási révedezéseit. Egyiptomban nem férhettél hozzá. 

Vannak még vakok, szentinelézek és némaságot fogadók, most pedig mi, könyvmolyok kihalunk és marad a pötyögés piktogramokkal. A könyvek újra varázserővel bíró elérhetetlen és megfejthetetlen titkok őrzőivé lesznek. Élhet egy civilizáció könyvek nélkül? Igen, a könyvek elégnek, eláznak, stb. A kőtáblák és sziklarajzok jobban bírják.

 

A közösség létezni tud írás nélkül. : ha van aki minden este történeteket mesél, tanulságokkal, tanít, nevel, megvidámít, stb. A kommunikáció csak akkor lényeges, ha közösségben élsz. Akkor információk cserélődnek az élőlényeknél (is) gyakran oly módon, amit mi nem tudunk dekódolni. Ott van a kémiai kommunikáció feromonokkal. A növények is kommunikálnak, nem írnak, de mintha verseket suttognának, (elnézést a gyengébb idegzetűektől) és még sok hihetetlen dolguk van. A hang már nyelvnek nevezhető, (énekesmadarak, bálnák, rovarok, állatok, emberek.) Az artikulációtól a morfémákig. Van még vizuális kommunikáció, ha például az előbbivel kombináljuk, akkor emlékezzünk a harmadik típusú találkozásokra: Kodály és a kézjelek. Mindez nem lenne teljes a kedvenceim nélkül: nonverbális és metakommunikáció. Telepátia.

 

Az írás nekünk fontos a létezésünk több szakaszában, és talán a rajz még inkább. Másoknak nem annyira, az idegenek (még megtapasztalhatjuk) csak ráfotonódnak az elmédre és már ott is van az üzenet.

 

Annyi csatornát nem ismerünk még. Majd többet tudunk, ha vége lesz az előadásnak. 

Még akartam valami fontosat: az írás miatt (is) nyitott könyv vagyunk/lehetünk egy idegen (bármilyen szándékú) faj számára. készségesen megmutatunk mindent, a legsebezhetőbb pontjainktól kezdve az összes tudásunkig. Abban az esetben csak, ha olvasni akarnak bennünk. De csak vicceltem, már rég tudnak mindent.

 

       (írni és olvasni tudók aránya)