Dél-balatoni várak 116 km - 2716 m szinttel sikeresen teljesítve 20 óra 32 perc alatt.

 

Tavaly volt az első szervezése ennek a túrának. Kisebb bakik akkor voltak szalagozás ügyileg, és az ellátás sem volt úgy az igazi. Idén ígéretet kaptunk hogy mindez fel lesz turbózva, kíváncsian vártam. Ráadásul idén fordítva lesz megszervezve a túra, vagyis Ságvár a rajt, és Somogyvár a cél.

 

Igen korai kelés után a vonaton Mátéval, Bernadettel, és Péterrel összefutva jutottunk le a rajtba, ahol igen megörültek nekünk a szervezők. Már a rajtban finom ízesítésű teákat lehetett kóstolni. Megkapva itinerünket elég informatív útvonalleírást véltem felfedezni. A leírás végig a kezemben is maradt, de csak akkor néztem bele, vagy olvastam előre amikor jelzésváltást írtak. 

Végül 7:20-kor nekiindultunk a rajtnak. Orsi csapódott hozzám, és innentől egészen a célig együtt is mentünk. A Bújó-likon átbújva az első 3 km-en a S- volt a követendő. Tavaly is együtt mentünk Orsival, nosztalgiázunk hogy akkor itt már igen hideg volt éjszaka, most pedig a nap már bújik elő felforrósítva a levegőt. Első pontunk alig 2 km-re volt a Bódis-pincénél, ahol máris rágcsálnivalókat kaptunk a pecsét mellé. Ez után egy extra kódot kellett feljegyzetelnünk, szerencsére Orsinál volt toll. A S+ majdnem megtréfált minket, de végül időben kapcsolok. A P+-be beleérve hamar eljött a túra talán legnagyobb bakija. Egy rétre kiérve az erdőszélén egyenesen mutatnak tovább a nagy fehér szalagok, a leírás viszont P+-et ír. Egy váratlan terelést gondolnánk, így simán elindulunk a szalagozott úton, de szerencsénkre egy terepjáró áll meg mellettünk, ahol egy egyik szervező közli hogy nem jól megyünk, az a rövidebb táv szalagja, és a P+ a követendő. Megköszönöm az infót, de azért belegondolva nem ártott volna egy tábla hogy nekünk hosszú távosoknak nem a szalagozás a követendő út. Az utolért ismerősöktől hallva, szinte mindenki ezen az elven volt. Kicsit félve haladunk tovább, mi vár még ránk a mai nap? A Kási-vár aljához érve egy nagyobb kört tesz a túra, pont összefutunk korábban indult ismerősökkel akik már abszolválták. A szalagozás most jó, könnyen felkapaszkodunk a várhoz, ahol meg is leljük kódunkat. A P-rom jelzést is megleljük. Kiérvén egy rét szélére igen komoly rövidítésnek leszünk szemtanúi néhány sporttárs által... Mi szépen körbemegyünk, majd elérvén a P- jelzést fejezzük be mi is ezt a kis kört. Ezen a jelzésen érünk fel a Flóra-hegy 288 m-es csúcsára, ahol egy geodéziai torony is állt. Mónikával és Gergővel futunk össze, majd pár szót váltva kocogunk tovább lefele Orsival. Sajnos érzem hogy a derekam minden lépésnél nagyon fáj, ezek főleg a lefelékben nyilvánultak meg folyamatosan :(

Az Ali-réti elágazásnál 20 km-nél vár minket túránk első frissítőpontja. Nutellás, és lekváros kenyerek sorakoznak, paradicsommal, és különböző üdítőkkel. Kicsit le is ülök a derekam miatt, de egy jó 10 perc után muszáj tovahaladni. Megcsodáljuk az igen gyönyörű vadászházat és környezetét, majd hosszasan haladunk a P-on egészen Cinege-pusztáig, ahol Z-re váltunk. Az itiner nem írta, de szerencsére figyeltem, mert a pontok között a Cinege-forrás is megtalálható volt, ahol kódot kellett jegyzetelni. Megdícsérem magamat, magamban. :) Igen sokáig, 16 km-en át "zöldülünk" a jelzésen. Ne meg majd megsülünk, mert a nap már magasban jár. Gyönyörű részeken haladunk, hatalmas horgásztavak mellett, szép erdőben. Eszünkbe jut tavaly, amikor sötétben egy baglyot láttunk az egyik oszlopon ami meg sem mozdult. Sorban érjük utol a korábban indultakat, és egy darabon át beszélgetünk is, jól esik a társaság. 

Végig nyílt részen át perzselődünk egészen Balatonendrédig, ami 36 km-nél volt, és a következő frissítőpont. Pont előtte értünk utol sokakat, így körülbelül egyszerre vagy 20-an érkezünk meg Józsi, és Krisztián frissítőpontjára. A szörp pikk-pakk elfogy, így marad a víz utántöltésileg. Viszont van zsírosdeszka, és alma, amiből többet is elfogyasztok. Józsi intenzív telefonálásba kezd, mert a "sáska raj" intenzíven termel, és fogyást mutat a készlet az utánunk jövőknek :) Orsival tovább indulván egy darabig még nyílt részen haladunk, majd végre erdőben visz tovább utunk egészen a Vaskeresztig, ahol kódot jegyzetelünk. Innen egy darabig lehet kocogni, de a derekam miatt nem nagyon esik ez jól.. Adriék négyesfogatát érjük utol, majd egy kis terefere után tovahaladunk a Gyugy-hát magas adótornya fele. Aszfaltot ér lábunk, négy lovast érünk utol, akiket meg is előzünk. Az első lovon ülő ember mondja hogy el ne áruljuk senkinek hogy gyalog megelőztük őket :)

Mire belelendülnénk az aszfaltgyilkolásba jobbra, egy szekérútra terelnek szalagjaink. Gyönyörű panoráma mutatkozik a völgyhídra, a Balatonra, illetve a távoli tanúhegyekre. Tavaly itt csodás naplementénk volt ellenkező irányból, lőttünk is pár képet, most óvatosan kocogunk lefele a meredek úton. Utolérjük Norbit, majd Ildit és Csabát, végül Ritát és Zolit is. Kereki településre érve az aszfaltról balra szalagozás visz föl, de pár száz méter múlva újból a főúton vagyunk. 

Szerencsére nyitva van a várva-várt söröző, a meleg miatt hamar bent találjuk magunkat. Marci, és a két Péter is éppen itt fogyasztja megérdemeltjét. Egy zéró jéghideg citromos sört rendelek, és a folytatásra egy kólát. Jól esik leülni, és érezni ahogy a hideg ital átjárja felforrósodott szervezetemet. 

Tovább haladván alig 1 km múlva megérkezünk Kereki látogatóközpont parkjába, 52 km-nél járunk. Frissítőpont vár minket, nagy örömünkre hot-dog is van ellátásként. Innivaló ügyileg is szuper az ellátás, már megint jól esik megpihenni, csak ilyenkor nehezen megy ám a tovább indulás.. 

Vagy 10-en leledzünk éppen itt, de mi vesszük rá elsőnek magunkat a tovább indulásra. Emlékeim szerint igen meredek emelkedő következik, jól gondoltam. A Kereki-várat vesszük be győztesként, a tábla hátoldalán meg is leljük az igazoló kódot. Ez után nagyon hosszan egy erdő szélén haladunk szántóföldeken keresztül. A P-ba beleérvén Somogy-megye legmagasabb pontjára érkezünk, amit emlékmű is jelez, az Alman-tető kemény 316 m-es magasságú csúcsára érkezünk. 

A szoborpark tetejéről varázslatos panoráma tárul elénk. Nezde településre érvén kerek 60 km-nél járunk, az átlagunk pöccre 6 km/h eddig. Igen hosszú aszfaltos rész következik. A nap erősen sütkérezik, már rendesen le vagyunk égve. Teleki település fölött egy kápolna magasodik, itt van a következő kódunk, de egy nagy kerülővel visznek ide végül szalagjaink. Tegyük hozzá, a reggeli affértól eltekintve a szalagozás most nagyon jó idén! Mónit és Rudit érjük utol közben. 

Végre a nap kezd lemenő ágban lenni, és az időjárás is elviselhetőbbé kezd válni. Látszólag kevésbé járt S-en ügyeskedünk kidőlt fák között, majd meglelve a So-t lenézünk a Bóbita-forráshoz, ami valójában csak egy posvány. Kód pipa, vissza a S-ra, aztán balra S-rom jelzés. Nagy szerencse hogy éppen olvasó fázisban vagyok itinerügyileg, mert a jelzés egy vadászles után szinte észrevétlenül jobbra lemegy egy alig járt ösvényre. Ügyesen ezt meglelve haladunk egészen Rádpusztáig. Tavaly itt volt egy szuper frissítőpont, idén csak szúróbélyegző lett kihelyezve. 7 km-en át S+ lesz a követendő. A tavaly még építés alatt levő híd idénre már kész lett, könnyen át is keltünk a 67-es főút fölött. Szarvasmarhák intenzív tekintete mellett haladunk hosszasan egyenesen egészen Látrány településig. Ismét nosztalgiázunk, tavaly a sörözőnél igen jó társaságban fogyasztottunk, idén nem volt betervezve, de amúgy is zárva volt az egység. 

A frissítőpont a település szélén a Füzes-tó partján volt egy házikónál. Immár 78 km-nél járunk, 27 km volt a két frissítő között, igen jól esett ideérni. 

Annak is megörülök hogy pont sötétedés előtt sikerült ideérni, a fejlámpákat csak itt kellett elővenni, konszolidált körülmények között. A legjobban viszont annak hogy krumplis tészta várt minket, fejedelmi ellátás! Ez mellett snackeket is ropogtathattunk, illetve több fajta szörp is várt minket. Valaki itt hagyta a fél literes coláját.. Ez már bizony az enyém lesz.. A ponton érjük utol a tavaly ezen a túrán a csapatunk részeként levő Jurijt, illetve a látásból ismert Jánost.

Ők hamarabb tovaindulnak, mi még élvezzük a kánaánt kicsit. A fejlámpákat beizzítva mi is tovább indulunk végül Orsival, és a vadi új S+ jelzéseken emelkedünk egyre magasabbra. Jutalmunk mesés éjszakai panoráma a Balatonra, és a környékbeli településekre. Egy meredekebb úton érünk bele a S-ba, majd a Kis-hegyi kilátónál megleljük a fán a kódot. Természetesen lesétálunk megcsodálni az éjszakai panorámát is. Aszfaltutat ér a lábunk, kicsit kocogósra is vesszük a figurát, majd a sárga emlékmű jelzésen haladunk balra, ami szintén vadi új festés. Ezen érkezünk meg a Rácfa nevű emlékhelyhez, ahol egy oszlopon leljük meg kódunkat. 

Immár a zöld emlékmű jelzésen érünk be Szőlőskislakra, ahol utolérjük Jurijt, aki igen szép tempóban halad. Innen a maradék 28 km-en gyakorlatilag végig a Z- jelzést kell követnünk, ami el-elbújik ám néhol. Egy hatalmas területű szőlődombra felkapaszkodván egy kutya acsarkodása állít meg minket Orsival, az eb az út közepén visong. Szerencsére a még Látránynál utolért János érkezik pillanatok alatt, és hármasban haladván már a kutyus is jámborabbá válik, így gond nélkül haladhatunk tovább utunkon. Gyugy településre érve 96 km-nél vár minket túránk utolsó frissítőpontja a tűzoltószertárban. 

Megannyi rágcsálnivaló akad itt, és finom teát is kapunk a pontőröktől. Pálinkával is kínálnak, én inkább az energiaitalomat bontom meg, mert tavalyról emlékszem hogy igen uncsi rész következik. Éjszaka pedig ez hatványozottan igaz lehet. Jurij és János még kicsit marad a ponton, mi jó negyed óra után kimegyünk az immár igen hűs időjárásba. Erdőben tekergünk jobbra-balra egészen az utolsó kódos pontunkig a Béndeki kápolna romjáig. Hács településre beérve jó 3 km hosszan nyílegyenesen haladunk tovább. Ez után nyílt szántóföldeken, majd egy elvarázsolt erdőben haladunk, aminek soha nem akar vége lenni. Utolérjük Krisztát, és Andrást így még a végére. A tavalyi rajt helyszín most nem releváns célnak, így előtte egy szalagozott úton emelkedünk még kidőlt fák között Somogyvár szélére. Viszont a helyett hogy begyalogolnánk az aszfaltcsíkon a célba, a S- jelzésen még egy kis kerülőt kell tenni a fűben, ahol pillanatok alatt átázik a cipő, de már nem foglalkozunk vele, úgyis hoztam váltóruhát. Végre beérvén a településre jó 500 m kutyagolás után célt érünk, vasárnap hajnal 3:52-kor. 

Megkapjuk díjazásainkat, megköszönöm az igen szuper szervezést, majd a konyhába invitálnak, ahol mennyei ellátás vár még minket. A látrányi krumplis tésztából lehet még fogyasztani, illetve gulyást is kínál fel a célban Csilla, aki most szervezőként segédkezett. 

Ez mellett rengeteg sós-édes finomság, sör-bor-üdítőhegyek, szóval kánaán. 

Már majdnem a logisztikával kezdtem foglalkozni, miközben kiderült hogy Botos István megvárt a célban, addig is aludt egy jót. Ez által Székesfehérvárig elrepített, ahonnan vonattal már könnyen hazajutottam. Nagy köszönet érte!

2/2 teljesítés, a szervezők tavalyról betartották ígéretüket, és klasszisokkal jobb lett a túra ellátás, és szalagozás ügyileg is, bár tavaly is jól éreztem magam!