Ha mindenáron azt akarod bizonygatni, hogy Te a mesében szereplő,  bokorban meglapuló (nemlétező) leopárdot tapasztalod a valóságban és nem a valóságban létezőt / ami mellesleg a mesében is szerepel / akkor fogadd elismerésem jeléül József Attila létező és objektív-szubjektív világunkra egyaránt és mindmáig ható, húsbavágó sorait:

 

Tizenöt éve írok költeményt 

és most, amikor költő lennék végre,

csak állok itt a vasgyár szegletén

s nincsen szavam a holdvilágos égre. 

 

Még most is azt állítod, hogy mindenre van szavunk, ami létezik?