Elismered/belátod/megjegyzed, hogy van olyan tudatállapot, amelyben teljesen valóságosnak tűnik minden, még sincs hatással az "igazi" valóságodra, legalábbis közvetlenül.

Ez a lényege néhány nem materialista nézetnek is, csupán máshova helyeződik a valóság. Minden áthelyeződik egy szinttel feljebb/beljebb/arrább. A tudat elsődlegességét vallók szerint az általunk tapasztalható jelenlegi világot egy olyan tudatállapotban tapasztalod, amely az igazinak egy erősen leszűkített része és az ebben a valóságban történtek nincsenek közvetlen hatással az igazi tudatállapotodra. Megtapasztalhatsz egy fájdalmas találkozást egy "valóságos" kamionnal, de ennek a tudatállapotnak a vége nem jelenti az igazi végét (mint, ahogyan az álmod vége sem jelenti a te végedet), maximum game over és jöhet a következő játék.

Abban a valóságban, amelyben a tudat hoz létre minden életszerű (akár fizikális) tapasztalatot, értelemszerűen  a tudat a kapocs (mint ahogyan az álombeli világoddal is tudnál éber szintű elméddel kommunikálni, ha gyakorolnád a tudatos álmodást), minden (nincs korlátozva kettőre, egy igazira és egy nem igazira) világ között. Mivel az álom is egy tudatállapot, lehet a kommunikáció eszköze is az egyes (tudat által létrehozott) világok között. Így abban sem lehetsz biztos, hogy amit álmodsz az nem létezik valahol máshol, mondjuk pl. egy párhuzamos idősíkban. Így pl. ha valakii arról álmodik, hogy otthon hagyta a nordic walking botját, akár az valóságos lehet egy másik idősíkban és annak a megtapasztalása szűrődik át ebbe a világba, hiszen a kapocs, az entitás tudata egy bizonyos szinten közös.

Vagyis az álom tartalmával kapcsolatban azt mondhatod nagy bizonyossággal (ha úgy ítéled meg), hogy abban a valóságban, amelyből az álom (egy másik tudatállapot) indult nem létezik. Mivel számodra csak az a valóság létezik, amiben éppen aktívan tevékenykedsz, számodra valóban semmi sem létezik, ami nem abba a valóságba való, amit nem tudsz elképzelni, amiről úgy tudod, hogy a "világodban" (aktuális "éber" tudatállapotodban) nincs. Ez nem fogyatékosság, hanem az alapszintű játékszabály alkalmazása, csak az van, amit mindenki egyértelműen és ugyanúgy meg tud tapasztalni. Ez a szint kell a túléléshez ebben a játékban.

De a játék célja nem csak a túlélés. Aki ezt felismeri, az a következő szintre léphet :)