"Ők az agnosztikusok. De nagyon sokan képviselik napjainkban is (itt a topikon is)  azt a materialista nézetet, hogy a válasz erre az, hogy az anyag márpedig ilyen: magától van és különösebb cél és ok nélkül alakul."

 

Minden nézet, amelyik -elutasítja a végtelen regressziót- egy "magától levő" vagy oknélküli dolgot tesz meg eredetnek. A saját nézeteiddel sem értesz egyet, ha Istenhívőként problémád van azzal, hogy valami "magától" vagy ok nélkül van. Isten is magától, vagy ok nélkül van.

 

/megelőzésként: Ha Isten önmaga oka, akkor azzal sem lehet gondod, hogy az anyag önmaga oka. Mindkét állítás ostobaság, de hát ez a szokásos apologéta riposzt./

 

És a fentiektől függetlenül sem látom a topikon a gnosztikus materialista sokakat.

Az pedig nem "materialista nézet", hogy valami esetleg cél nélkül alakul. Ez egy logikai kérdés. Ha nincs olyan gondolkodó, aki céllal alakítja a történéseket, akkor a történések cél nélkül alakulnak. A cél fogalma onnantól lép be egy rendszerbe, amikortól a rendszernek van gondolkodó eleme.

 

"Nem. Mert lehetnek és vannak is, akik hallani vélnek isteni sugallatokat, észrevesznek intő jeleket, leszűrnek magukban tapasztalatokat, de nem verik nagy dobra, megtartják magunknak, a maguk igazságának."

 

Elfelejtetted leírni azt a módszert, amivel a fentiek eldönthetik, hogy sugallat isteni-e. Nagyon gondosan elkerülöd e módszer megemlítését, vagy elénk tárását. Megismétlem a kérdéseket, hátha reagálsz rá.

 

Az Isten nevében történő állításokat nem lehet megkülönböztetni "Isten szavától". Szóval az "Isten szavára" való hivatkozás azonos tulajdonságokkal bír, mint mondjuk az én szavamra való hivatkozás. Persze lehet, hogy tévedek, és te tudsz olyan módszert, ami alapján ezek megkülönböztethetőek. Esetleg leírhatnád ezt a módszert. Honnan tudod, hogy egy adott állítás "Isten szava", vagy az állítást közlő saját szava?