Zentralalpen újratöltve: Jerzens-Ried im Oberinntal
Előzmény: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=150011773&t=9012640
Nyárinak számító áprilisi meleg idő volt várható erre a túranapra, az időjárásban nem kellett csalódnunk, még 30 faktoros naptej mellett is sikerült kicsit megégnünk a napon a párommal. 9:04-es vonattal indultunk el, majd kicsivel később a 9:30-as Railjet-tel utaztunk Bludenz-től Imst-Piztal állomásig, ahol a 10:43-kor Mittelberg felé induló buszra szálltunk át. Pontosan érkeztünk meg Jerzens falujába, ahol a pecsételéshez mindent zárva találtunk: vasárnap lévén boltok zárva, vendéglők pedig a téli és nyári szezonok közti pihenő miatt voltak zárva. A központ közelében lévő szép foglalatú forrást és néhány méter magas kilátót megnéztük, majd elindultunk lefelé. Szépek voltak a környező havas hegyek, mi pedig már ekkor sem fáztunk a szikrázó napsütésben.
1. Jerzens központjánál lévő kis kilátóból nézelődtünk
A Jerzens táblával csináltunk igazolófotót, majd visszatértünk az egyik elágazásban lévő lefelé vezető útra, amely a kijelölt út. Néhány ház mellett elhaladva (az egyik udvarán magyar rendszámos autó parkolt) nemsokára el is hagytuk a települést, majd a Pitztal főutat keresztezve egy autószalont mellőzve mentünk a túra legmélyebb pontja felé, mely a Pitze nevű bővízű patak felett történő átkelést jelentette. Emelkedő úton érkeztünk meg Kienberg házaihoz, a felfelé folytatódó aszfaltos út kanyarjában forrás található. A házakat elhagyva szép fenyvesben haladtunk, mely a túra egyik legszebb és leghangulatosabb része volt, az emelkedős ösvényen, majd később keréknyomon helyenként szép kilátás nyílott Jerzens felé (jobb kézre volt, mivel a túra „U” alakú kerülőt tesz meg itt), valamint észak, majd később északnyugat felé. Kiérve az erdőből legelők mellett érkeztünk meg a kicsit távolabbi Wenns-hez tartozó Matzlewald házcsoporthoz, majd nemsokára egy néhány méter kisvasúti pályát tartalmazó kisebb fűrésztelep mellett értük el a Piller-völgy (Pillertal) főútját, amely papírforma szerint csak az L17-es jelű út, gyakorlatilag azért volt rajta forgalom.
2. korai tavasz
3. Pitze hídjánál
4. Kienberg utáni kellemes szakasz részlete
5. egy kis kilátás is akad észak felé
6. Matzlewald előtt, a hegyekről (Venet-gerinc) nem hiányoznak a felvonók, teljesen jól néznek így ki
7. Imst-hez közeli Tschirgant (2372 m) tömbje
8. néhány tucat méternyi keskeny nyomtávú vasút
Innen pár kilométer aszfalttaposás következett, először Langegerte településrészén haladtunk át, majd egy útszéli keresztnél lévő padon tartottunk egy kis szünetet, majd a szintén néhány házas Schweizerhof mentén mentünk el. Szerpentines rész után Taschach következett, majd a 6 évvel ezelőttről már ismerős Neu Amerika nevű rész, ahol aludtam is. Az emelkedős útról szép kilátás nyílott visszafelé keleti irányba, még a rövid ideig rekordcsúcsom Wildgrat (2971 m) is megmutatta magát. Patak mellett haladó hangulatos résszel érkeztünk meg Piller nevű nagyobb községbe, az úton az autók mellett rengeteg motoros is közlekedett. Piller ugyan nem pecsételőhely, de sok esély nem lett volna rá amúgy sem (legfeljebb a Sonne nevű panzióban, ha nyitva lett volna). A zenepavilonnál lévő forrás még el volt zárva, de amúgy sem álltunk rosszul a vízkészlettel. A település fölötti hegyek (Venet-gerinc) tetszettek felvonók és egyéb nyalánkságok nélkül, valaha az összes ilyen völgy így nézhetett ki még a turizmus és lehúzás hegyek durva térnyerése előtt. A nagyobb falut elhagyva szűkebb lett az út, hamarosan a vicces nevű Fuchsmoos (Rókamoha vagy Rókamocsár) nevű településrész felé nyílott elágazás, mi viszont egyenesen haladtunk tovább. Bal kéz felől buszforduló következett egy magasfeszültségű oszlop tövében. Nem tanulmányoztam a menetrendet, de nem tartom kizártnak, hogy télen csak idáig járnak a buszok, feljebb nem. Pár lépés után értük el a hangulatos útszéli tavat, ahol lehet fürödni is, fel is vettem a nyári motoros utak listájára a helyet, mely Landschaftsteich Piller névre hallgat. A tetszetős helyen lévő tavat szép fenyves övezi, napozók is voltak a partján valamint egy gyerekeivel kiránduló anya és idősek is ücsörögtek az egyik padon.
9. Jerzens feletti hegyek Langegerte felől nézve: szemben a hegyoldalban, sípályák közelében vezet a Zentral a Hochzeigerhaus és a Tanzalm felé, majd a jobb oldali, Hochzeiger nevű csúcs alatt vezet tovább az Ötztal felé
10. aszfalttaposás
11. Wildgrat (2971 m) csúcsa a Neu Amerika nevű részről fotózva, rövid ideig csúcsrekordom volt, majd a Furgler váltotta le nem sokkal később
12. Piller és a hegyek, visszafelé nézve
13. a hangulatos tónál
A tó nem túl nagy, lassan haladva is két perc alatt el lehet érni a végét, a fentről jövő patak érdekes módon, egy szimbolikus vízimalmon és hosszabb vályún keresztül éri el a tó végébe torkolló folytatást. Nemsokára az aszfalt mellől fenyvesbe tértünk be és egy szép szakasz következett. Az elágazásban egy tanösvény (Kulturweg) pecsétje volt az egyik fára rögzítve, nyomtam egy lenyomatot a füzetembe bele. Néhány száz méter után nagyfeszültségű vezeték alatt keltünk át és kezdetét vette a Pillerhöhe felé vezető emelkedő. A tanösvény második pecsétje megegyezett az első lenyomatával, így nem nyomtam még egy ugyanolyan pecsétet a leesett gumival. A hangulatos fenyvesben helyenként mocsaras részen vezet a túra, de nem okoz gondot, a legtöbb helyen összeszögelt hengeres kis fákból készült úton lehet haladni. A folyamatosan emelkedő ösvény utolsó harmadában vált meredek szögre, az árnyékos részeken találkoztunk néhány hófolttal, majd megérkeztünk az aszfaltos útra. Először a régi időkben áldozati helynek használt rész mellett haladtunk el, majd a Fließ felé vezető út elágazása után nem sokkal felértünk az itt lévő Naturparkhaus-hoz, az 1559 méteren fekvő Pillerhöhe nyeregbe, ahol egy kilátóponton megcsodáltuk a gyönyörű Felső-Inn-völgyi (Oberinntal) kilátást dél és észak felé egyaránt. Ez a hely a túra legszebb pontja.
14.-15. szép fenyvesben vezető szakasz
16. sok-sok évszázaddal ezelőtti áldozati helyek, tájékoztatókkal
17.-18. gyönyörű kilátás a Pillerhöheről a Felső-Inn-völgyére (Oberinntal) észak és dél felé nézve
Finoman fogalmazva sem voltunk egyedül a nyeregben, autósok és motorosok egyaránt képviseltették magukat. Miután elindultunk lefelé az egyik motoros konvoj is követte példánkat. A délutáni napnak továbbra is komoly ereje volt, a Puschlin nevű rész után egy kis emelkedő következett, majd onnan már végérvényesen a lejtőé volt a főszerep. A Trocken patak környékén egy forrásban feltöltöttük az üvegjeinket, majd hamarosan újra egy fenyves mentén haladtunk tovább. Nem sokkal később ismét ráláttunk az Oberinntal-ra, majd beértünk a Falpaus nevű településrésze, mely Kaunerberg részét képezi. Az itt álló Gasthof Wiesejaggl vendégház pecsételőhely, szerencsére itt már sikerült is a művelet.
19. folytatás
20. továbbra is markáns a déli irányú kilátás a völgyre, ahová tartottunk
21. Falpaus, Gasthof Wiesejaggl, igazolópont
A kis kitérő után visszatértünk a kijelölt útra és az ösvényen meredeken lefelé vezető emelkedőben mentünk tovább. Szép erdőben vezetett az utunk, az ösvény jó pár helyen már kényelmetlen szögben lejt, közben egy-egy ponton kilátást is élvezhettünk. A Kauns falu határáig vezető ösvény egyetlen csavarja, hogy az aktuális nagyfeszültségű oszlop közelében egy alig látható „V” alakú fordulást kell végrehajtani az oszlop irányába. Rengeteg ilyen magasfeszültségű oszlop és távvezeték van Nyugat-Ausztriában, nem is értem , hogy a völgyi részeken miért nem földkábel formájában oldják ezt meg. E sorok írása közben nézem a térképet és a Goldegg nevű résznél lett volna a kijelölt és egyben kényelmesebb út Kauns felé, erre viszont a terepen nem utalt semmi, így maradtunk a toronyirányt vezető jócskán lejtős ösvényen. Kauns falut elérve gyönyörű kilátást élvezhettünk a keleti irány hegyei felé, nekem ez a rész annak idején ellenfényes volt, ezúttal viszont fotózáshoz és nézelődéshez megfelelő napszakban jártunk erre. Kauns-ban nem kell pecsételni, nehéz is lett volna nyitva tartó helyet találni. A fák szépen virágzottak a jócskán meleg tavaszi időben, napközben már a júliusira emlékeztető hőérzet volt. Kauns-ban zömében felújított régi házak vannak, nincsen elcsúfítva a táj semmilyen kacsalábon forgó szállodával és felvonóval sem, ezért szimpatikus hely volt számunkra.
22. továbbra is lefelé
23. Kauns házai előtt, a háttér is elég szép
24. tavaszi hangulat Kauns-ban
25. elhagyva a falut
Ismét aszfalton haladtunk a naplemente utáni fényekben egy rövid szerpentines részen Faggen széléig, majd ott balra térve a Fagge patak fölött átkelve Prutz területén haladtunk már nemsokára. Hamar elértük a számomra emlékezetes Mpreis áruházat, amely ezúttal zárva volt. 2018. nyarán itt történt velem először és utoljára olyan, hogy a hirtelen megevett sok kaja megártott és egy részét nem tudtam sokáig, csak a parkoló egyik fájáig magamban tartani. Prutz-tól búcsút intettünk, majd az Inn mellett vezető autóúttal párhuzamos úton haladtunk tovább. Egy focipályán éppen meccs volt, mi pedig hamarosan elértük Ried im Oberinntal szélső házait, az utcákon haladva két balos és egy jobbos kanyar után értük el a központot. Az Emi nevű pizzériába betérve sikeresen pecsételtem is, vacsorát venni a múltkori landeck-i helyen tervezetünk, de párom egy hirtelen ötlettől vezérelve itt rendelt nekünk egy-egy gyros-t, amit utólag nézve nagyon jól tett. Az elkészült elviteles vacsorával felszerelkezve indultunk tovább, a második jobbos kanyarnál a Zentral kifordult alólunk, mi pedig az egyenesen nem messze található buszmegálló felé tartottunk. Balra szép templom található. A polgármesteri hivatalnál található megálló várójában elfogyasztottuk a vacsorát, majd a nagyon pontosan érkező és induló 19:53-as busszal utaztunk Landeck állomásig.
26. lassan lebukik a nap a hegyek mögé
27. pillantás a laudeggi várra (Ladis falu)
28. Prutz-Ried közötti „szünet”, nemsokára megérkeztünk a kisvárosba
29. Ried im Oberinntal, a képtől jobbra halad tovább a Zentral, mi pedig még egy kicsit haladtunk tovább egyenesen a polgármesteri hivatalnál található központi buszmegállóba
A járat Zams felől közelített, így láttuk, hogy a kiszemelt büfé zárva van, megnyugodva nyugtáztuk ezt teli hassal, a spontán ötletek sokszor jól tudnak elsülni. Csodának csodájára a 168-as számú Railjet csak 5 perc késéssel érkezett, melyből négyet Bludenz-ig ledolgozott, így a 21:35-ös csatlakozást elértük. Ha jól számolom a közös és az egyedüli utazásaimat is egybevéve, ez fél év alatt negyedszerre sikerült, a többi alkalommal maradt a várakozás, de ezúttal gondolnunk sem kellett erre. Lehetne ez így többször is.
30. esti csendélet Landeck állomáson: kicsit távolabb egy Talent motorvonat várakozik a tolatási mozgás folytatására, jobbra pedig egy öreg 2067-es sorozatú mozdony dacol az idővel
