Már a megközelítés is rossz, egyébként ebből adódik az integrációs kísérletek számos kudarca is. Ami egyébként messze nem egyenértékű azzal, hogy ne lehetne integrálni. 

Nekem az a furcsa, hogy miközben az oroszoknak bizonyos szempontból végtelen a türelmük, közben az EU-n belül nincs világos stratégia arra, hogy hasonló türelemmel ne Putyin és korosztályának gondolkodását akarjuk megváltoztatni -ennek esélye egészen pontosan nulla-, hanem az orosz fiatalokét. A Belorussziával kapcsolatos stratégia is ezért teljes melléfogás. Az valami egészen különleges diplomáciai barbarizmus és dilettantizmus, ahogy nem használtuk ki a lehetőséget, hogy a  paradox módon Oroszországnál sokkal nyugatiasabb országot magunkhoz közelítsük, helyette visszanyomtuk keletre. Valamikor még tanítani fogják ezt elrettentő példaként.

Ezek után még belegondolni is rossz abba, hogy olyan országokkal és térségekkel kapcsolatban, amelyek kultúrája ennél sokkal távolabb áll tőlünk, miféle külpolitikai elképzelések léteznek. Lehet, hogy mindenféle magasztos eszmékkel nem összeegyeztethető, hogy gyöngyökkel kell megvenni valakit, de mit tegyünk, ha ellenkező esetben a térítőt megsütik ebédre? 

Ha valaki leül egy több nyelven kiválóan beszélő, kiválóan képzett kínaival, akkor totális tévképzet azt gondolni róla, hogy valamilyen vitában érvekkel bármilyen esélyed van meggyőzni arról, hogy a nyugati demokrácia valamilyen magasabbrendű modell. Ez tévút és téveszme. Ahogy az is téveszme, hogy abból, hogy az oroszok vagy a kínaiak a nyugati luxuscikkeket és nyaralóhelyeket részesítik előnyben a sajátjaikkal szemben, bármilyen módon is következne az, hogy ugyanezt gondolnák a nyugati berendezkedésről is, miközben születésük pillanatától verik a fejükbe, hogy a világ uralkodó nemzetének tagjai.

És persze ugyanilyen tévedés azt gondolni róluk, hogy majd európai fejjel gondolkodva nem mészárolnának/mészároltatnának le bárhány embert, meg majd megállnának, mert jó fejek. Na ja, a megvadult kutya sem harap meg, mert akkor majd nem kap vacsit... Aha.