A J.K. mítoszban a "tanítványok feltették a kérdést a főhősnek, hogy miért beszél példázatokban:

 

„Miért szólasz né­kik példázatokban?” „… Mert néktek megadatott, hogy ért­hessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.” 

 

Vagyis az apostolok fogták, mire mégyen a J.K. beszéde.

(azon lépjünk túl, hogy évtizedekkel később adták a szájába!)

 

És mi a helyzet a nyájjal, az eccerű hallgatósággal?

 

 „Azért szólok velők példázatokban – mondta Jézus -, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem ér­tenek.” (Mt 13:10-11)

 

 

És itt, kérem 2000 év elteltével, nincs a nyájnak olyan birkája (példázattal élek:-))) aki ne tudna "kinyilatkozás szinten" szint bármit, az Istenéről, a vele egyidős, (de később létrehozott???) fiáról, azoknak egy szelleméről, (még ha egymás mellett is ülnek a kituggyahol mennyben:-)))

Lökik az "ÍGE"-t, jelentsen is az akármit, eltökélten hadoválnak (mert mi más az???) bárminemű kérdésben.

A "mustármagnál kisebb hitük" ami nem hegyeket, fákat, de egy köbméter földet sem képes megmozgatni, elegendő számukra, a határozott vélemény kialakítására, ami régmúlt kornak az ismeretlen szerzőinek a meséjén alapszik?

Igen, mint láthatjuk...

"A hit az nem más, mint összefüggéstelenül beszélni arról, amiről fogalmuk sincsen!"

 

Pedig van aki az egyház berkeiben is átlátta ezt!

 

"Minden vallás alapelvei az istenről alkotott elképzeléseken alapulnak; márpedig az embereknek nem lehetnek helytálló fogalmaik egy olyan lényről, amelyik egyetlen érzékükre sem hat. Minden gondolatunk a velünk kapcsolatba kerülő tárgyakat jeleníti meg. Mit jelenthet számunkra az isten fogalma, amely nyilvánvalóan tárgy nélküli fogalom? Vajon nem éppoly képtelenség-e, mint az ok nélküli okozat? Egy fogalom, amelyre nincs látható példa, lehet-e más, mint ábrándkép? Mégis, néhány tudós azt állítja, hogy az isten eszméje velünk született, s hogy az emberek az anyjuk méhéből hozták magukkal ezt az eszmét! Minden elv ítélet; minden ítélet tapasztalás eredménye; tapasztalatra pedig csak az érzékek gyakorlása révén lehet szert tenni: miből az következik, hogy a vallási elvek nem lyukadnak ki semmire, és egyáltalán nem születtek velünk.

.

.

.

Isten fogalma lehetetlenség

Ha isten végtelen lény, akkor sem ezen a világon, sem egy másikban nem lehet semmiféle viszony az ember és istene között; ekképpen isten fogalma sohasem hatolhat be az emberi elmébe. Ha pedig egy olyan életet tételezünk fel, amelyben az ember felvilágosodottabb lesz, mint a mostaniban, isten végtelensége akkor is olyan nagy távolságot iktat mindig saját eszméje és az ember véges elméje közé, hogy az ember korántsem tudná az égben inkább felfogni, mint amennyire a földön tudja. Miből nyilvánvalóan következik, hogy isten fogalma a túlvilági életben sem lesz hozzáférhetőbb az ember számára, mint ebben az életben. Ebből még az is következik, hogy az ember fölött álló lények, mint például az angyalok, a szeráfok, az arkangyalok, a kiválasztottak szintén nem alkothatnak teljesebb fogalmat maguknak istenről, mint az ember, aki idelenn a földön semmit sem ért az egészből."

 

Ő pedig nem más, mint Jean Maslier, az abbé.