Szerény véleményem szerint, a Vénuszi eredetünk nem egy elrugaszkodott elmélet. Igen is közel áll a Földhöz hasonló bolygók lakhatósági feltételeihez. A Naptól való távolság, a gravitációs vonzás, a vízháztartás tekintetében. Talán az lehetett a gond a Vénusszal, hogy amikor az űrvándor (Thetis) kilökte pályájáról a Nibirut, vagy más néven a Nemezist, akkor az űrvándor a Nap felé vette az irányt. Majd érintőlegesen ütközött a Vénusszal is, amitől annak forgási iránya ellenkezőjére váltott, és lelassult. A Vénusz közelebb kerülve a Naphoz, az olyan árapályt okozott rajta, ami globális vulkántevékenységet eredményezett. A bolygó elvesztette légkörének egy részét, a vízének javát, vagyis azt, ami egy civilizáció létéhez nélkülözhetetlen. Az ütközést okozó Thetis/Nemezis elhagyta a Naprendszert, miközben radikálisan átalakított bolygórendszert hagyott maga után.

Mindezt megelőzően, a Vénuszon már volt élet, sőt egy fejlett civilizáció. Amikor észlelték, hogy egy idegen rendszerből bolygó közelít feléjük, nagyon szorult helyzetbe kerültek. Tudván, hogy záros határidőn belül lakhatatlanná lesz bolygójuk, minden energiájukat a Földre való költözésre fordították, mivel az elkerüli az ütközést és az van legközelebb hozzájuk. A közelgő katasztrófa egységesítette, racionalizálta a társadalmat, felgyorsította a tudományos fejődést, megszüntette a pazarlást. Olyan űrtechnológiát fejlesztettek, ami lehetővé tette a Vénusziak számára a költözést és a túlélést. A Föld mitológiái között található olyan, ami szerint még nem létezett körülötte a Hold. Ez azt jelentheti, hogy a Vénusziak már akkor a Földre érkeztek, amikor még nem volt olyan közel hozzánk a Hold, mint ma. Ha ez megtörténhetett, akkor az a józanész diadala. Ha meg nem, akkor is tanulhatnánk belőle. Ki tudja, mikor kell nekünk is útrakelni?;-)