Idézet:  Csak hat szám Martin Rees

„Az első szám az (N) amelynek értéke 1 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Ez az atomokat összetartó elektromos erőnek és a köztük fellépő gravitációs vonzóerőnek az arányát adja meg.

A második szám e (epszilon), amelynek értéke 0,007, azt adja meg, hogy az atommagok mennyire szorosan kötöttek, és hogyan formálódott ki minden - Földünkön is létező - atom. Ennek értéke szabályozza a Nap energiatermelését, továbbá azt, hogy a csillagok hogyan változtatják a hidrogént a periódusos rendszer valamennyi elemévé.

A harmadik az W (ómega) az univerzumunkban levő összes anyag mennyiségét méri - a galaxisokét, a diffúz gázfelhőkét és a „sötét anyagét". Ez az W árulja el nekünk az összehúzó gravitációnak és az univerzum tágulásának viszonyát.

A negyedik a l (lambda) új erőhatás - a kozmikus „antigravitáció" - befolyásolja univerzumunk tágulását, jóllehet milliárd fényévnél kisebb méretekben nincs kimutatható hatása. Ahogy táguló univerzumunk egyre sötétebbé és üresebbé válik, úgy gyűri egyre inkább maga alá ez az erő a gravitációt és a többi erőhatást. Szerencsénkre (és az elméleti szakemberek nagy meglepetésére), a kozmológiai állandó l értéke nagyon kicsi.

Az ötödik szám a Q Univerzumunk szerkezetét egyetlen Q szám határozza meg, amely két alapvető energiafajta aránya, és értéke 1/100 000. Ha Q valamivel kisebb lenne, az univerzum élettelen volna és szerkezet nélküli, ha pedig sokkal nagyobb lenne, akkor olyan viharos hely volna, amelyben sem csillagok, sem bolygórendszerek nem maradhatnának fenn, és amelyet hatalmas fekete lyukak töltenek ki.

A hatodik szám a D (dimenziók) száma, ami 3.”

  „Bámulatba ejtő, hogy egy táguló univerzum, amelynek kiinduló pontja olyannyira „egyszerű", hogy csupán néhány számmal meghatározható, hogyan fejlődhetett (feltételezve, hogy e számok „össze voltak hangolva") a mi komplex szerkezetű univerzumunkká.”

 

Az univerzalitás elve, egy univerzumra értendő. Ma már párhuzamos univerzumokról, multiverzumról, 10-21 dimenzióról, a normállogika mellet „őrült” és egyébb logikákról értekeznek a tudósaink. Kérdésem az, hogy akkor melyik univerzumról van szó?

Amikor az ember szabad szemmel csodálta az éjszakai égboltot, annyi volt az univerzum számára. Ami óta űrtávcsöveink vannak, nagyságrendekkel nőt az univerzum. Amikor kiderült, hogy gyorsulva tágul, már csak a léptékfaktorok módosítása a téma. Ha az univerzális állandók, valóban állandók, akkor az univerzumnak nem szabadna tágulni, gyorsulni, és kihűlve semmivé enyészni.

Az a hat szám, amiről idéztem, megfeleltethető a teremtés 6 napjának is, a 7. már nem a miénk, hanem a Teremtő pihenőnapja. Amikor újra „munkába áll”, bizonyára mást fog csinálni. Azt, hogy rosszabbat, vagy jobbat, csak ő tudná megítélni. A mi teremtésmítoszunk szerint, amit alkotott azt jónak ítélte. Talán csak az Ember lett a mintánál gyengébbre sikerült másolat?( az Isten rosszabbik énje) :-(