Nem mondom, hogy lelkileg összetörnék annak tudatában, hogy itt maradunk a Földön. A jövőkutatók egy része már régóta nem bolygó-kolonializációkat képzel a jövő századokba, hanem inkább azt, hogy vissza fogunk térni a lóval/ökörrel szántáshoz. Szóval ez rávilágít az emberiség törékenységére is.

Volt egy elképzelés arról, hogy egy értelmes lény nem áll meg a saját bolygója teljes uralma felett, hanem kiterjeszti uralmát a környező bolygókra, majd a távoliabbakra is. Legalábbis mi ezt képzelgessük az ún. szuper-civilizációkról. De egyre inkább azt gondolom, ezt a lépcsőt mi már nem fogjuk megugrani, mert záros időn belül elfogynak az ásványkincseink, és a hatalmas űreszközök, mind azzal járnának, hogy azok anyagával is kevesebb lenne a Földön.

Ezt az "itt ragadást" olyan szempontból tartom "tragédiának", hogy a földi élet, az ember sérülékeny: elpusztíthatja magát egy atomháborúval, nekünk jön egy kisbolygó, nagy aszteroida, üstökös, halálos járványok törhetnek ki... Szóval egy csomó dolog, ami ellen nincs védelem. De ha kolonizáljuk a Marsot, Holdat, esetleg a Vénuszt, úgy megnő az esély, hogy az ember, és sok más élőlény túléli az apokalipszist és az emberiség kalandja folytatódik.

De ezekről a dolgokról többször írtam már az évek során:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=165588697&t=9000303

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=140330517&t=9000303