"Ez erősen korlátozott, nagyon "Földhöz ragadt" nézőpont. Először is, kihagyod a hódítóként lehetőséget, ami nagyon nem ugyanaz, mint a sima felfedező - viszont ennek nyomait hiányolod, de miért természetes, hogy valaki felfedez egy számára új szigetet,(bolygót?) és nyomokat hagy rajta?"

Hódítóként valóban mehet egy másik bolygóra egy civilizáció, de a Föld esetében erre nulla az esély. Ez olyan tévés űroperákon felnőtt logika érvelése lehet. Ha hódítóként jöttek, úgy rengeteg nyomot kellett volna hagyniuk, még úgy se vigyáztak volna a "beavatkozásnál", mint a "felfedezők". Az egyik fő érv ez ellen, hogy amikor az első nagy földi civilizációk megjelentek, a Föld ásványkincsei gyakorlatilag a földben voltak. A dinoszauruszok sem bántották ezeket. Egy ilyen szuper-civilizáció vagy száz év alatt "kiszivattyúzta" volna ennek a 90 százalékát. Az emberiség is túlélte ezen időket. Egy ilyen civilizáció nyomait, utazásait észre kéne már vennünk a kozmoszban. Egyáltalán hová lettek? Ha Amerika felfedezése után jó száz évvel, 1600 körül eltűntek volna az európaiak a földrészről és elpusztult volna minden föld Amerikán kívül, s az indiánok csak i.sz. 3000-ben érnék el azt a fejlettséget, amit mi most, úgy rengeteg emlék (szobor, templom, írás, stb.) maradt volna fenn a spanyolokról, portugálokról.

A másik fő érv, hogy nehéz elképzelni a galaxisok közti bolyongást, mint a Lost in Space-ben, mindenféle cél nélkül. Egyáltalán hogyan haladnának, hogy nem vesszük észre? Az élet valószínűleg nagyon ritka dolog a Kozmoszban, ha van egyáltalán a naprendszeren kívül. A mi rendszerünkben azonban felbukkanhatott, nem csak a Földön, de a Marson és a Vénuszon is.