AOTD on

Amorf Ördögök – Cellux-szimfónia

Na hogy legyen itt ilyen is, bár itt-ott nekem is átütött a túlzott nyegle jópofizás, de ez a játékosság alapvetően tök jól esett azután, hogy a My Dying Bride gyönyörűen megszólaló, de halálosan unalmas új lemezét végigszenvedtem. Azt gondolnám, hogy ha az Amorf Ördögök ennyire modoros, mint ahogy mindenki kiemeli, akkor a MDB triplán modoros, csak a spektrum másik oldalán. Aztán ha belehallgatok bármelyik lemezükbe a kilencvenes évekből, akkor meg megint rajongó vagyok :/

10/7

AOTD off