„Néhány kivétellel, amikor felébredtek az elmék, fellángoltak a butítást, állatiságot elutasító, ellenző hullámok, pár évszázadra, de inkább évtizedre, és fejlődés mutatkozott imitt-amott (talán ekkor, ezért épülhettek a piramisok??) jönnek technológiai fejlődések váratlanul, tágul a világ és az univerzum, de előbb-utóbb mindig lecsap a kontroll, a cenzúra, és visszakorlátoz az anyagi függőség szürke szolgaságába. Ahol a nem gondolkozók a "sikeresebbek" és ők nem akarnak találni semmit, és nem szélesítik a korlátokat.”

Azért nem vagyok olyan pesszimista, mint ahogy itt megnyilatkozol. A relativitás szerint, minden a nézőpont függvénye. Van, akit segítenek, felemelnek a körülmények, van akit gátolnak, elnyomnak. Ezért senki sem kerülheti el a sorsát, nem lépheti át a saját árnyékát. A körülmények, vagyis a természetes környezet manipulálása, szintén kétoldalú, mint az érem. Van haszonélvezője és elszenvedője. Ha abból indulok ki, hogy a nagyapám döngöltföldes barakban született petróleumlámpa fényénél, a szüleim már összkomfortos lakást béreltek az államtól, az iskolát nem a négy polgári jelentette, nekem saját kertes házam van és diplomásak a gyerekeim. Az unokámat már az EMI felügyeli „bébiszitterként”, és oda költözhet a Földön, ahova a hatóságok és a pénze megengedi. Mi ez, ha nem fejlődés???:-)