„Erről jut eszembe, egyiptomi jelek néha egész történetet felidéznek (valakinek), emlékeztető vonalak (rejtőzködő szellemek konspirációja), szimbólumok, jeles üzenetek és hopp megjött Borges, mert egy betűben benne van az összes leírt szó, ahogy a  homokszemben a sivatag vagy egyetlen cseppben az óceán. 

(Az Aleph egy pont a térben, amely tartalmazza az összes többi pontot.)”

Az írásbeliség előtti ősemberek, a barlangra festették azt a történetet, amivel az utódaikat akarták inspirálni. Érzéseket, érzelmeket, hangulatot keltést, ösztönzést, késztetést végeztek vele. A művészetek minden formája az, ami ezt az eredeti funkciót még megőrizte. A politika és a vallások „egyházai”, ezt a célkitűzést, már más értelmezésben, propagandaként használják. Az írásjelek médiumként való használata, adta lehetőséggel élve. Amihez társult a rádió, a mozi, a televízió, az internet. Így lesz az Aleph divergenciája a káoszig kiterjedő. Ezért feladata minden egyénnek, közösségnek, társadalomnak, a Föld népességének a rend megőrzése. Annak rendje és módja szerint. Tulajdonképpen ki kell rostálni, és meg kell semmisíteni, a haszontalan információkat az életünk, az ÉLET megőrzése érdekében. (hol van az a korszak, amikor félszavakból is megértettük egymást?);-)