idared Creative Commons License 2000.05.22 0 0 66
A mult nyaron Vancouverben Kanadaban jartam. Ottan van egy oriasi Aquarium-Delfinarium. Van ilyen alagutos-uvegfalu capaize is, de a legeslegszornyubb, az a kedvenc allatom, a kardszarnyu delfin. Ebben a delfinariumban "csak" egy volt, ellentetben a tobbsegukkel, ahol kettot, harmat tartanak egyutt. Szanalmasan kicsi volt a medenceje, es szornyu volt latni ahogy ugraltatjak es produkcioztatjak, es szivszorito volt, amikor a show kozepen az alatt ugy gondolta, o mar ezt nem akarja, es eluszott hatra, es nem volt hajlando semmit csinalni. Es az amerikai nep meg eljenzett amig csinalta, es morcos lett amikor mar nem szorakoztatta oket.

Egy par nappal kesobb vegre teljesult az almom, es beultem egy zodiac csonakba vizallo felszerelesben es nekivagtunk a Vancouver Island melletti obloknek balnat nezni (balna=orca). Hihetetlen elmeny volt szaguldani a vizen es meg annal is leirhatatlanabb karnyujtasnyira lenni a delfinektol. Es ok nem zavartattak magukat, usztak, jatszottak, es csodalatosan gyonyoruek voltak. Es arra gondoltam, hogy mennyire eletelemuk ezeknek az allatoknak a vegtelen szabadsag, a ter, es foleg - kulonosen ennel a fajnal - a csalad kozelsege es osszetartasa. Es a delfinariumban elo tarsuk pedig ott fog egyedul, allando produkciokra kenyszeritve elpusztulni. Ezert nem orultem a capa-hirnek, marmint annak, hogy hoznak ide beloluk. Es aztan meg is lett az eredmenye.

idared