Most olvasom a Hyperion bukását. Az első résznél nem is a művel, hanem a kiadással voltak gondjaim, hogy egyáltalán nem helyezték kontextusba Keats-et, persze a neten utána olvastam, de azért nem ártott volna egy alapos lábjegyzet, vagy előszó azok kedvéért, akik az angol romantikus költőknél hiányoztak az iskolából. A folytatást is kiadják idén díszdobozban majd valamelyik könyves banzájra. Először a tavalyi kiadás borítóján a Shrike-ot olyan bénának gondoltam, úgy álltak ki belőle a pengék, mint valami elbaszott svájci bicskából, aztán ahogy megnéztem egy csomó Shrike-ábrázolást egyre jobban megszerettem ezt a magyar verziót, van benne valami megfoghatatlan, fapados pusztulat.