Megpróbálok rövid lenni. Állatkert. Legyen külön vita tárgya. Ehhez előzetesen: nincsen elméleti zongoraművészet, a tapasztalás fontos. Ennek ára van. Ha meg lehet oldani másképp, akkor jó. Arra nincsen mód, hogy mindenki a saját természetes élőhelyén szemléljen meg egy állatot, nem gazdaságos. Ezért jó az állatkert. Hogy az milyen legyen, az a más kérdés.

Szemléletmódot nem tanítanak. Rendszerszemléletben való gondolkodást meg végképp nem. Éppen eleget tapasztaltam a saját két gyereken is, pedig azok elitképzőbe járnak. Ott sem. Az hosszú és keserves út lesz, de majd végig kell járni, mert az EU-ban komolyan veszik.

A környezetvédelem ott kezdődik, hogy megengedhetem-e magamnak, hogy védjem a környezetet. Ha egy ótvaros Trabantra, vagy Ladára, akkor örülök neki, és sz*rok a környezetvédelemre. Nekem az a tapasztalatom, hogy az általad említett termékek drágábbak szoktak lenni. Én bizonyos esetekben megengedek magamnak ilyen luxust.

A környezetvédelmi lobbik elég sokszor lejáratták magukat. Ebben persze nem kis része van annak, hogy az ellenfél profibb módon tud kommunikálni, és több pénze van arra, hogy ezt a szolgáltatást megvegye.

A környezetvédelem ma nem tűnik komoly politikai kérdésnek, ha a tényleges, hasznos dolgokról van szó, mert ma nem arról szól.

Az állatvédelmi törvényre szükség van. Bár már említettem, de nekem olyakor úgy tűnik, hogy néha egy embervédelmi törvény is elkelne.

A jó környezetvédelem ott kezdődik, hogy szituációt kell teremteni. Ettől is messzire vagyunk még. Steril világ nincsen, csak jól szabályozott, abban a kecske is meg a káposzta is megtalálja a számítását.