A Költészet Napja alkalmából ellátogattunk a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Mielőtt az épületbe mentünk volna, egy kis sétát tettünk a Károlyi-kertben. Nem túl nagy, de annál szebb, rendezett, hangulatos kert. Érthető módon Petőfi szobra áll a központi helyén.

Itt kellemes meglepetés ért, mert egy, illetve több spanyolfalszerű tárgyat láttam, Örömömre Petőfi-idézetek voltak,(az Úti levelekből) Sajdik Ferenc rajzaival illusztrálva. Külön-külön is szeretem őket, de így együtt aztán öröm volt szemlélni. Nem emlékszem mindenre, de azért az egyik kedvencemet leírom. Ezek szerint Jókai és Petőfi valamin hevesen vitatkoztak. Petőfi fel-alá járkált, és a pipáját időnként kiverte valami alkalmatos tárgyba. Egyszer csak Jókai megszólalt: Sándor, tudsz róla, hogy a pipahamut a kalapomba vered? Persze, hogy óriás nevetés vetett véget a nézeteltérésnek. Elismerem, Jókai hajlott az anekdotikus kerekítésre, de azért ezt hitelesnek érzem. Azt is, hogy egy látogatás alkalmával Petőfi felírta a nevét, és szomorúan, és némileg sértődötten tapasztalta, hogy a kísérőjének ez a név semmit nem mond, Szerencsére sokan nem így voltak ezzel! Később ezt is megírta, mert jó néhány olyan helyen járt, ahol ismerték, szerették és várták. Továbbá jókat vitatkoztak Tompa Mihállyal is, mindegyikük leszólta a másik versét. A vitapartner pedig közölte, hogy ez élete főműve.

A múzeumban vezetést kértünk is kaptunk is. Egy kedves, elhívatott fiatal nő volt a kísérőnk, aki nem csak értette, de szerette is a témáját.

Kezdtük a Petőfi emlékekkel, például jó néhány szoborral, ezek számomra kissé túlzottan patetikusak voltak. Emberibbek lettek a tárgyi emlékek, karosszék, pipa, ilyesmik.  Ezek jó részét Feszty Árpád, Jókai veje gyűjtötte. Felfedeztem, hogy Petőfi 1847. szeptember 8-án ismerkedett meg Szendrey Júliával, és napra pontosan egy év múl volt az esküvőjük. Nem hinném, hogy ez véletlen! Megnéztük Júlia karikagyűrűjét is, Mind ez, mind a később látható báli kesztyűje alapján megállapítottam, hogy a kis kacsó az ő esetében nem frázis volt,

A következő szobában egyfajta kapcsolati háló szerepelt, kit ismert, milyen minőségben (rokon, barát, újságíró társ, költő, szerelem) és ez meddig tartott. Csak megerősítette, amit eddig tudtam, ha valaki számított, azzal Petőfi összeveszett. Ez alól Arany János volt a kivétel, de vele képtelenség veszekedni! No meg Bem tábornok, akiért rajongott. Érthető módon a mostanság kapcsolati hálónak nevezett valami egyre gyarapodott, hiszen akár mind színész, akár mind lapszerkesztő, egyre több emberrel ismerkedett meg. A következő szobában a már polgárosuló Petőfi berendezési tárgyai. Főleg a pipatórium tetszett, bár egyik-másik pipafej inkább az általa lenézett táblabírákhoz illett volna. Bár lehet, hogy ezeket a rajongóitól kapta. Számomra kissé furcsa volt a hálósipka, nehéz Petőfit elképzelnem benne, bár ez akkoriban általános szokás volt, Ott láthattam Jókai házisapkáját is, ezt Szendrey Júlia hímezte, no meg levéltárcát a férjének ajándékba, Mindkettő szép munka volt.,

Még egy szoba, itt az Alföldről készült festmények kaptak helyet, ezt a tájat Petőfi fedezte fel a művészek számára. No meg a betyár alakját is, főleg ilyen ábrázolásban, Igaz, az egyik rézkarcon a nagyon is valószínű vég is szerepelt. Aztán egy filmvetítés következett, a hangulatos képeket az odaillő versek kísérték, és nem csak a közismertek, Több fülhallgató is volt, ezeken át verseket lehetett hallgatni, több színész előadásában, néhány verset más-más színész szavalt.  

Lehet, hogy tévedek, de elég kevés figyelmet szenteltek a forradalmi költészetének, és a március 15-i, közismert szereplésének. Itt is megemlíthették volna a prózai műveit is, csöppet sem rosszak. No meg azt is, hogy volt egy drámája is. És egy igencsak vadromantikus regénye, a Hóhér kötele.  No de lehet, hogy ez csak kötözködés részemről, mert maga a kiállítás hangulatos, szép, öröm volt megnézni!