A szigligeti szobor előtt Írta: Tüdőke

Szobor előtt állok, megint
Az Unicumokban mért idő elillan fejem felett
Ernyedek
Egy modortalan muskátli összeakasztja a lábam.

A szobor áll felettem, megint
Körbefonom széthervadt koszorú helyett
Felnevet
A szigligeti nép, látván, mit hánytam

Csak a csövek azok, amelyek nem dőlnek el.