Én alapvetően udvarias típus vagyok, de mostanában nőkkel tudatosan csak ritkán. Ha bajban vagyok, pl. elfogy a sávom, villamos sinről kagyarodnék és jön a villamos, akkor 10 férfiből 8 elenged, a nőknél fordított az arány. Csak ül a liba és néz mereven előre, tetteti, hogy nem vesz észre. Akkor is, ha lassan megy, csak le kellene venni a lábát a gázról. Ha meg én elengedek egy nőt, akkor a legritkább esetben köszöni meg. Köszönet csak akkor jár, ha szabálytalanul elém furakodik és vészfékezésre kényszerít. (Persze én az átlagról beszélek, minden itt jelenlévő hölgy biztosan kivétel ( :- )))
Egy másik topikban valaki elmagyarázta, hogy mi is ez a mentalitás. Egy ismerősétől ezt a magyarázatot kapta:
"Még szép, hogy beengednek, hiszen nő vagyok. Ha meg nekem van elsőbbségem, akkor miért mondanék le róla?"