Napi másfél liter vizet még sikerült vele megitatnom, amíg itthon volt.
Vasárnap reggel már a gyógyszereit nem tudta lenyelni, így összetörtem, feloldottam és úgy itattam meg vele. Kérdeztem, hogy kórház? Bólintott.
Tegnap beszállították. Kivizsgálások megtörténtek, és készítettek kontrasztos koponya CT-t. Sajnos a daganat már mindenhol ott van, ödéma, amit csökkenteni lehetne, szinte alig...
Felvették osztályra, megteszik a tőlük telhetőt... Dehidratálják, próbálják, ha lehet, akkor minimálisan felerősíteni, beállítják az új epilepszia gyógyszerét...
Mondták, hogy készüljünk fel, ez itt már az út vége... A daganat(ok) annyira agresszív(ak), hogy semmi nem gátolja a növekedését.
A félrenyelést, nyelési funkció elvesztését nem tudják megakadályozni. Reméljük, hogy megkímél ettől minket a sors...
Mivel a kórházi kezelésnek nincs sok értelme, csak a hátralévő időt veszi el tőlünk, így kértem, hogy hadd jöhessen haza.
Csütörtökre végeznek a kúrával, gyógyszer beállítással és hazaszállítják.
BB88, őszinte részvétem édesapád elvesztése miatt.
Aki még kűzd, vagy szerettét ápolja, KITARTÁS! Sokat olvastam itt a fórumon régebbi történeteket, és lehet ennél hosszabb lefolyású is ez a betegség sokkal több minőségi idővel. Én mindig abból merítettem erőt.