Az ateizmusnak valóban nincs semmi értelme sem. Tudományfilozófiailag és logikailag is "Babig" tagadás. Vagy aBabigizmus. (Eng: Atheism really doesn't make any sense. "Babig" denial both philosophically and logically. Or aBabigism.)

 

Az ateisták még mindig azt HISZIK, hogy az az "Isten", amit egy "Biblia" nevezetű mesekönyvben leírnak. (!) (?)  Persze, hogy vallás így az ateizmus. 

 

Azokkal az ateistákkal van a legfőbb mentális gond, kik még a sok-sok Isten, emberek általi teremtését is tagadják. Erre már a kevésbé fanatikus ateisták is rájöttek és éppen ezért ők már poli-ateistáknak nevezik magukat.

 

Legújabb humánetológiai  tagadásvallásos mono-ateista emberi megfigyelésem eredménye, párbeszédesen tálalva. Hozzáértők szakmai segítségét szeretném kéni a következőiekben feltárt viselkedésforma pszichológiai feltárásához. Mi játszódik le egy ideológiailag elfogult ember pszichéjében és milyen pszichés betegségtípushoz lehetne sorolni azt, amikor az ideológiai elfogultsága miatt a nyilvánvaló valóságot is letagadja? Kognitív disszonancia, mitománia, monománia, téveszme, vagy kényszerképzetes viselkedészavar lenne ez?

 

"Az orvostudomány használja a kényszerképzet, doxazma (téveszme, téves eszme, tévképzet) fogalmát a gondolkodásban felismerhető, sajátos tartalmi csoport köré szerveződő, irreálisnak ható olyan gondolatképződmény leírására használjuk, amelynek igazságához az egyén makacsul ragaszkodik."

 

A  sok-sok "Isten" tényét sem lehet Hamis Dilemma érvelési hibával leszűkíteni. Hogy "Isten létezik" és "Isten nem létezik" lehetőségek közül lehet csak választani.

 

...

 

LaposFöldes ateisták