Amit utálok, és nem bírok tolerálni, az a következô:

Cora parkoló, millió kocsi, hely semmi. Végre sikerül kiszúrni valakit, aki épp el akar menni. Megállsz mellette, és indexelve várod, hogy az illetô végre bepakolja a családját a kocsiba, beszálljon és elinduljon. Végre ürül a hely, erre a másik irányból érkezik 30-as céges-rabszolga csajszi, kisautó, kosztümke, napszemüveg, fél kézzel telefon a fülön, és esdeklô, jópofi, erôltetett műmosollyal elkezd begurulni a helyedre. Meg sem várja, hogy rábólints, vagy valami, teljesen természetesnek veszi, hogy a két szép szeméért meg a hamis mosolyáért be fogod engedni.

Nos, ilyenkor a macát NEM szoktam beengedni, amit többször is felmutatott középsô ujjal és anyázva nyugtáztak. Én csak hozzájuk hasonló stílusban rebegtetem a szempillám és bárgyún visszavigyorgok: az hogy ô most egy tűrhetôre sminkelt rossz muff, az nem ÉRDEM, hanem állapot...