Tavaly novemberi javaslata volt Nórának, hogy a fűnyesedékkel takarjuk a talajt, mert az jó lesz, hiszen: ”Abban van sok nitrogén is és a takarás alatt lazább lesz a talaj.”

Háát, végül is megcsináltuk, mert az elhúzódó őszben még volt egy fűnyírás, lett nyesedék. Csakhogy pozitív hatás semmi, viszont már családi feszültség van miatta! A férjem nem győzi a száraz füvet kitakarítani a mogyoró bokrok alól, és a takarás alatt a talaj ugyanolyan betonkemény, mint máskor. Viszont a folytonos szél valamennyi száraz füvet mindig ráfúj a fűre, amit onnan ki kell gereblyézni, majd úgy összegyűjteni zsákba. Jelentős plusz munka, és ehhez már öregek vagyunk! Miközben mást is kell csinálni a kertben. (Van 500 nm pázsitunk és még más kertrészek beültetve.)

Ráadásul, ahol a télen vastagon túlfújta a szél a fűnyesedéket a csupasz talajról be a pázsitra, ott kihalt a fű, azokon a helyeken telepíthetjük újra, a szintén kemény talajt előbb megmunkálva. Ez is plusz munka! DE az is pluszmunka lett volna, hogy télen szedjük le az élő fűről a szárazat.

Szóval ez az eljárás nálunk nagyon nem vált be! Persze, biztosan mi nem csináltunk valamit szakszerűen..., de itt az Alföld aszályos, szeles és rendkívül kötött talajú vidékén még egyszer nem próbálkozunk ezzel.