Huszti Péternek mindenki örülhet, nem csak feltételes módban és immár tíz esztendeje: Huszti Péter 2014 óta a Nemzet Művésze!
A Nemzet Művésze cím a halálig szól, egy tizenegy tagú, Kossuth-díjas művészekből álló társaság döntése alapján "azok a 65 év feletti Kossuth-díjas alkotóművészek kaphatják meg, akik saját művészeti területükön jelentős értéket hoztak létre".  Az elismerő titulus viselőjét a mindenkori nyugdíjminimum huszonháromszorosa, azaz jelenleg 655 ezer 500 forint havi életjáradék illeti meg.

Én örülök, hogy Huszti Péter a Nemzet Művésze, jó egészséget kívánok neki, hogy még nagyon sokáig lehessen nemzeti kincsünk.
Annak a bődületes marhaságnak azonban továbbra sem örülnék, hogy valaki kétszer kapja meg ugyanazt a címet, ezzel más, szintén arra érdemes elől elvéve a lehetőséget. Töretlenül bízom benne tehát, hogy Nemzetünk Színészei nem ennyire buták, hogy Huszti Pétert, Mécs Károlyt, Blaskó Pétert, vagy a minap 75 évessé lett Reviczky Gábort (még sok-sok boldog születésnapot neki is!) választják tizenkettediknek maguk közé.

Levlac listájához nagyon közel álló az enyém is: Harkányi Endre (90!), Szilágyi Tibor, Bálint András a kvázi első helyen, mint nyolcvanpluszos legidősebbek, őket követik a fiatal hetvenesek, Gáti Oszkár, Mikó István, Gálffi László és nálam van egy ilyen kicsit "pályaszéli" esélytelenek triója, akiknek épp emiatt annál inkább szurkolok: Fodor Tamás, Lukáts Andor, Márton András.